Századok – 1995

Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335

358 POÓR JÁNOS hajdúelödök által „vérrel szerzett földekből" és politikai jogokból a beköltözött nemesek és Jobbágyjövevények" is részesültek. Ezért követelték, hogy az eredeti hajdúleszármazottakon kívül mindenki mást zárjanak ki a politikai jogokból és a földtulajdonból. Ez a mozgalom 1788-ban bontakozott ki. Böszörményben Tóth Mihály, Nánáson Kéki István, Szoboszlón Lente Bálint volt a szószólója. Az eredeti hajdúleszármazottak elégedetlensége, mozgalma évtizedeken át súlyos belső válságot eredményezett. Ezzel párhuzamosan beköltözött armalista nemesek is akcióba léptek Szabolcs vármegye támogatásával. Kifogásolták, hogy országos nemesi jogaik semmibevevésével Jobbágyi szolgáltatásokra" kötelezik őket a hajdú városokban. Böszörményben Nagy Demeter vezetésével évtizedeken át tartották izgalomban a város társadalmát. A harc még 1849 után is tartott, s természetesen hatott a városi közigazgatási szervezet alakulására is. b./ A Hajdúkerület megszilárdulása Az 1791. évi 25. törvénycikk végérvényesen elismerte a Hajdúkerületet. Azóta a kerület és az egyes városok közigazgatási apparátusa között is bonyolult, ellentmondásos kapcsolat alakult ki. c.l A polgári gazdasági fejlődés kezdetei Az 1780-es években alakult ki a polgári földtulajdon a hajdúvárosokban. Az 1738-as és az 1744-es belső telek-nagyság arányában a kiváltságos földek döntő többségét öröktulajdonként osztották szét a lakosok között. Miután a belső telek után lényegében azonos nagyságú földterület jutott egy-egy telek tulajdonosának birtokába, a böszörményi mezőgazdaság a „farmergazdálkodás" típusát képviselte. A lehetőségeket azonban a város birtokos lakossága nem használhatta ki. A környék önellátó volta és a tőke hiánya miatt a polgári fejlődés csak lassú léptekben bontakozhatott ki. Mindenesetre a lassú polgári átalakulás a feudális jellegű közigazgatás fokozatos módosulását vonta maga után. Az ellentétes irányban ható tényezők ellenére — alapjaiban — ez határozta meg a közigazgatás fejlődésének irányát. 2J A politikai hatalom alakulása A városon belül folytatott hatalmi harc — korszakunkban is — a vezetés társadalmi bázisa szűkítésének, ill. bővítésének kérdését vetette fel. A belső telekkel nem rendelkező lakosság harca a földért és a politikai jogokért nem vezetett eredményre a hajdúvárosokban sem. A teljes polgárjogot élvező lakosság egyértelmű ellenállása, valamint a Hajdúkerület és a központi kormányszervek álláspontja miatt minden ilyen jellegű mozgalom bukásra volt ítélve. Ez azonban nem jelentette azt, hogy időnként a zsellérek mozgalma nem okozott súlyos belső válságot, csupán azt, hogy — alapjaiban — a hatalomban résztvevők köre nem változott meg. (Ez a lényeges különbség a 19. századi és a korábbi küzdelmek között). Az armalista nemesek és az eredeti hajdúleszármazottak — egyaránt — a hatalomban részesülők körének szűkítésére törekedtek. Miután azonban egymás ellen és a teljes polgárjogot nyert jövevények ellen is hadakoztak, küzdelmük—gyakorlatilag