Századok – 1995

Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335

336 POÓR JÁNOS I. A katonai jellegű igazgatás hanyatlása és a polgári önigazgatás kezdetei (1609— 1660). II. A városi közigazgatás kibontakozása (1660-1720). EL A feudális társadalmi renden belül érvényesülő sajátos önkormányzat kiépítése (1720-1790). IV. A polgári közigazgatási szervezet és hivatali' rend kezdeteinek létrejötte (1790-1848). I. A katonai jellegű önigazgatás hanyatlása és a polgári önigazgatás kezdetei (1609-1660) A17. század elejének kedvezőtlen gazdasági és politikai viszonyai között létrejött hajdúvárosok a városfejlődés sajátos típusát testesítették meg, s „eredeti jellegzetességeiket" mindvégig magukon is hordozták. 1./ Gazdasági, társadalmi alapok Bocskai István „nagy földek bástyájául" hozta létre a három országrész határán a hajdútelepüléseket. A jutalom és a kötelezettségvállalás ötvöződött a hajdúk kiváltságolásában. A katonai szolgálat teljesítéséhez szükséges személyi szabadságot a „hajdúnemesség", a gazdasági alapot pedig a mindennapi szolgáltatás alól mentesített föld adományozása biztosította A megtelepedett hajdúk már csak ezért sem hagytak fel azonnal korábbi életmódjukkal (a katonáskodással és a vele járó vállalkozásokkal), mivel a 17. század első felében vívott fegyveres vállalkozásokban részt kellett venniük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hajdúvárosokon belül már közvetlenül a letelepedés után ne indult volna meg az a folyamat, amely a polgári foglalkozásra való áttérés felé mutatott. Az 1609-ben Kállóból Böszörménybe áttelepített hajdúk rendelkeztek a vámszedés, a piac, a vásártartás jogával. Az állattenyésztés és a földművelés korai kibontakozására következtethetünk a jobbágyoknak a hajdúvárosokba való beköltözéséből is. 1620 után Zeleméren, Viden, Geszteréden pusztán lévő telkeket vett bérbe, árendába a város lakossága. Az 1629-31. évi harmadik hajdúfelkelés után felgyorsult a gazdasági átalakulás. A katonai életforma fokozatosan háttérbe szorult. A század közepén virágzó gazdasági élet jellemezte a hajdúvárosokat. Ezt a felfelé ívelő folyamatot törte derékba az 1660-ban bekövetkezett Szejdi-járás, amikor a II. Rákóczi György vállalkozásaiban való részvétel miatt a katonai erejükben megfogyatkozott hajdúvárosokat a török elpusztította A katasztrófát a hajdúvárosok nem tudták kiheverni. Sorsukban fordulópont következett. Ebben a korszakban a hajdúvárosok társadalmi szerkezete homogénnek tekinthető. A lakosság túlnyomó többségét a hajdúnemességgel rendelkezők alkották. Nem rendelkezünk ebből a korból összeírással, de a különböző utalások nyomán kb. 1000 hajdúvitéz letelepedésével számolhatunk Böszörményben. A17. század második évtizedétől kezdődően Szabolcs vármegye ismételten panaszt emelt az országgyűléseken a jobbágyok „erőszakos" beköltöztetése miatt. A hajdúvárosokat országgyűlési