Századok – 1995

Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335

BÖSZÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZATA 1609-1848 337 határozatok, fejedelmi és királyi rendelkezések tiltották el a jobbágyok befogadásától. Ennek ellenére a folyamatot nem állíthatták meg. Korszakunkban a beköltözöttek nem nyerték el „a hajdúnemességet", csak egészen kivételes esetben „incorporaltak" (fogadtak be) maguk közé jövevényeket. A katonai és gazdasági erejük teljében lévő hajdúvárosok azonban vonzották a jobbágyokat: biztos védelmet nyújtottak a beköltözőknek; a nemesi, földesúri szolgáltatásoknál lényegesen kevesebbet kellett teljesíteniük; mentesültek az állami s egyházi adóktól is. A hajdúk és a beköltözött jobbágyok között társadalmi feszültség nem keletkezett. 2 Az állattenyésztés, a földművelés és az ezekkel kapcsolatosan kibontakozó kereskedelmi tevékenység természetszerűen megindította a hajdúnemesség körében a vagyoni differenciálódás folyamatát. 1630 után megszaporodtak a föld- és telekadásvételek, napirenden voltak a tulajdon ellen elkövetett vétségek; gazdasági okok miatt sokan nem tudták teljesíteni a katonai szolgálatot; a lakosok kisebb csoportja vett árendába távoli pusztaföldeket; statutumot kellett hozni az adásvételek szabályozására és a határban lévő földek használatának módjára; stb.3

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról hogy a vagyoni differenciálódás még nem a földtulajdon menynyiségén alapult, mivel a földművelés akkor még másodlagos jelentőségű foglalkozás volt. 2J A megváltozott élet szerepe az önkormányzat kibontakozásában. A feudalizmusban a településeknek több variánsát különböztetjük meg: falu, mezővárosok változatos sora és szabad királyi város. Az első kettőnél a világi, egyházi földesúri joghatóság határozta meg az egyes helységek önkormányzatának terjedelmét, míg az utóbbiak lényegében önállóan szervezik meg közösségük rendjét. A hajdúvárosok ezek egyikébe sem sorolhatók az 1660-ig terjedő időszakban. A „hajdúnemesség", és a „kollektív földtulajdon" ellenértékeként katonai szolgálatot kellett teljesíteniük az erdélyi fejedelmek vagy a Habsburg uralkodók seregében. A letelepítésüket biztosító adománylevelek nem is tartalmaznak a fentieket körülhatároló jogokon és kötelezettségeken kívül egyebet. Még csak halvány utalást sem találunk bennük önkormányzatuk szabályozására. Az erdélyi fejedelmek a katonai szolgálatteljesítést természetesnek vévén csupán azt a jogukat tartották fent, hogy „kapitányt is fejedelem válasszon és az hites legyen ő felségének és az országnak, ... az alatta való hadnagyokat az fejedelem ő felsége confirmálja, azok is hittel legyenek ő felségének és az országnak kötelesek". 4 A Habsburg uralkodók, illetőleg magyarországi megbízottaik hasonló szellemben foglaltak állást akkor, amikor a hajdúvárosok a hatáskörükbe tartoztak. Két mozzanatra azonban rá kell mutatnunk: először is, a később megalakuló Hajdúkerület jogi alapjait vetették meg azzal, hogy katonai ügyekben a városok kapitányait a szoboszlói kapitány alá rendelték. A helyi önkormányzat kibontakozása szempontjából —egyelőre—ennél nagyobb jelentőségű az az intézkedés: „Hogy penig az kapitánynak törvény és igazság szolgálatában jobbmódgya lehessen, maga mellé 12 főlegényt esküttessen az törvényeknek meglátására.'' Egyben kijelölte a II. fokú bírósági fórumot