Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
298 SÁNDOR PÁL A türelmi adó eltörlése; a vidéki és a városi letelepedés eddigi helyi korlátozásának feloldása. Az is kiemelést érdemel, hogy a letelepültek a telkeket immár örökszerződés formájában használhatták Ugyanakkor ipari és kereskedelmi tevékenységüket „bárhol" gyakorolhatták és keresztyén segédeket is alkalmazhattak. A tudományos pálya most már korlátozás nélkül nyitva állt előttük. A tervezet előírta, hogy az alsó fokú iskolákban a magyar nyelvet oktassák és a tanítás nyelve magyar legyen, ezzel is biztosítva a magyar nyelvhasználat elősegítését és terjedését. Figyelemre méltó körülmény: e megadandó jogokat nem kötötte semminő vallási reformhoz, azaz: az évezredes vallási hagyományok ápolását változtatás nélkül továbbra is megengedte. De hátra volt még a főrendi tábla hozzájárulása a tervezethez. Az október 11-én tartott főrendi tábla ülésén mindjárt komoly ellenvetésekkel és megszorításokkal éltek. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy az l-4.§-ban foglaltakat újból fel kellett terjeszteni az uralkodóhoz, mivel azok — hangzott az érv — királyi jóváhagyást még nem nyertek. A taktika nyilvánvaló volt, hiszen az országgyűlés a vége felé közeledett és a főrendi tábla tagjainak többsége — az udvarral együtt — abban reménykedett, nem alaptalanul, hogy a hátralévő alig egy hónap alatt nem kerül sor a javaslatok királyi szentesítésére. Ugyanakkor elvetették az 5.§-ban említett törvénytervezetet a tudományok művelésének kiterjesztéséről, miként a 6.§-ban foglaltakról is úgy nyilatkoztak, hogy azok megfontolása és jóváhagyása több időt igényel, „mintsem ezen, már vége felé közeledő országgyűlés alatt eszközölhető lenne". A tervezet többi pontjairól pedig arra az időre akarták elhalasztani a tárgyalást, „midőn a nevelési és oktatási rendszer egész kiterjedésében országgyűlési tanácskozás alá fog vétetni". Itt is ugyanaz a taktika érvényesül: a jól bevált időhúzás, annak kézenfekvő reményében, hogy a nagyjelentőségű reform idő hiányában meghiúsul.6 1 A bevándorló zsidó lakosok honosításának rendezése is megoldásra várt még. Erről a tárgyról Ghyczy Kálmán6 2 Komárom vármegye követe az október 14-i kerületi ülésen terjesztett elő törvényjavaslatot, amit október 15-e és november 8-a között tárgyalt meg a két tábla. A tervezet lényege az alábbiakban foglalható össze. A beköltözőknek az illetékes törvényhatósághoz kell folyamodni a letelepedésért és, ha erkölcsileg magaviseletük ellen alapos kifogás nincs, akkor kötelesek felmutatni annak a földesúrnak a „megegyező levelét", ki őket lakhellyel fogja ellátni. A beköltözést elnyert folyamodó gyárat üzemeltethet, kereskedést, mesterséget folytathat, de 5 ezer forint készpénzt kell fölmutatnia, amit a főrendi javaslat 2 ezerben, egyes esetekben viszont 10 ezerben állapított meg. Aki az előírt feltételeknek megfelel és, ha pénzét iparba, kereskedésbe, vállalkozásba fekteti és magyarul is megtanul, 10 — nagyobb vállalkozás esetén 5 — év után magyar állampolgárságot kaphat. Azokat viszont, akik az előírt feltételeknek nem felelnek meg, ki kell toloncolni az országból.63 1844. november 8-án, öt nappal az országgyűlés berekesztése előtt, megszületett a két tábla közti megegyezés és az egész törvényjavaslatot felterjesztették az uralkodóhoz szentesítés végett. A tervezet végső formájában két lényeges kérdés köré összpontosult. Az első a türelmi adó eltörléséről és a lakhatás kiterjesztésének jogáról rendelkezett. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a már honos zsidó lakos nemesi jószágot haszonbérben, jobbágy- és városi telket bárhol szerezhet örökszerződés formájában; gyárat állíthat, mesterséget, kereskedés bárhol űzhet és keresztyén segédeket is alkalmazhat. A törvényjavaslat második része az újonnan beköltözőkről szólt. A fel-
