Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

268 KURUCZ GYÖRGY őrgróf húgát, Katalint ajánlotta a fejedelem figyelmébe. E házasságkötés azzal kecsegtetett, hogy Bethlent végül is egyenrangú partnerként ismerik el a protestáns fejedelmek s valóban létrejön egy olyan szövetség, amelynek révén többé nem elszigetelten, pusztán a Porta támogatására hagyatkozva harcolhat a császár ellen. A Bethlen számára is elfogadható szövetségi feltételek kidolgozása azonban még közel egy évet vett igénybe. Alapvető gondot jelentett ugyanis a pénzügyi és tényleges katonai támogatás kérdése. A fejedelem azt kívánta, hogy a protestáns uralkodók legalább húszezer katonát küldjenek Thurn gróf vezénylete alatt Csehországba. Ezen felül ötszázezer tallért kért saját katonai kiadásaira. Roe azzal hárította el kéréseit, hogy ennyi haderővel és pénzzel erdélyi közreműködés nélkül is győzelmes háborút lehetne vívni. Nem járt tehát különösebb sikerrel Matthias Quadt kapitány, az erdélyi megbízott 1625-ös nyugat-európai útja, hiszen Bethlent alig említették a hágai szerződésben. Második útja során viszont személyesen fogadta az angol uralkodó, amely főként IV. Keresztély dán király közbenjárásának köszönhető. A tárgyalások hosszan elhúzódtak, de végül is I. Károly olyan lépésre szánta el magát, ami egyedülálló volt az összeomlott magyar államiság addigi történetében. Károly 1626 novemberében rászánta magát, hogy aláírja azt a szerződést, amelyben Bethlent elismerte a hágai szerződés tagjának, s egyúttal kijelentette, hogy 1627 júniusáig tízezer fontot fog letétbe helyezni Konstantinápolyban. E hivatalos aktus azonban —jóllehet komoly presztízs-nyereséget jelentett —, egyelőre csekély gyakorlati értékkel bírt a fejedelem számára A pozsonyi békét is azért kötötte meg 1626-ban a császárral, mert a nyugati protestáns hatalmak ígéretei beváltatlanok maradtak. A szigetország diplomatái viszont Matthias Quadt londoni tárgyalásai után arról igyekeztek meggyőzni Bethlent, hogy az ígért pénzügyi támogatás nem fog elmaradni, mihelyt hadat indít II. Ferdinánd ellen. Sir Edward Conway miniszter ennek hangsúlyozására utasította Roet, aki úgy vélekedett, hogy Bethlen csak színleg mondott le magyar királyi címéről, s alkalmas időben bármikor kész hadra kelni a Habsburgok ellen. A nagy ígéretekből azután semmi sem lett. 1627 júniusában az erdélyi követ nem vehetett át semmiféle segélypénzt Roetól. Bethlen nem fizethette a szétzüllő sziléziai csapatokat, s így a szeptemberben megkötött szőnyi béke biztosította Ferdinándot egy Magyarország felől jövő támadással szemben. A fejedelem visszavonult, s csakis meglévő pozíciójának megőrzésére törekedett. I. Károly diplomatái természetesen mindenért őt okolták, s képtelenek voltak belátni, vagy talán nem is akarták, hogy a szerződések betartása megbízóikra is kötelező érvényű kellene hogy legyen. Másrészt Roe, az egyébként nagytapasztalatú diplomata, minden jártassága ellenére sem értette meg, hogy az erdélyi fejedelem politikai mozgástere szigorúan a Porta belső hatalmi viszonyainak függvénye. Mindamellett Bethlen politikai képességeit mutatja, hogy a korabeli Európa egyik vezető hatalmával nemcsak a legmagasabb szintű együttműködés kereteit tudta megteremteni, hanem azt is érezte, hogy mikor kell visszavonulnia. Londonban ugyanis a legcsekélyebb ráfordítással kívánták őt felhasználni. A fejedelem azonban kitért ez elől. Bethlen óvatossága rendkívül sértette I. Károly és diplomatái hiúságát. Utóbb azonban Roe is elismerte, hogy a fejedelem nagyképességű politikai vezető. Talán ennek is tulajdonítható, hogy miután Roet áthelyezték Gusztáv Adolf svéd király