Századok – 1995
Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253
ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 18. SZÁZAD VÉGÉIG 269 udvarába, őszintén munkálkodott egy Bethlennel létrehozandó szövetség megteremtésén. A rövid időre elhidegült viszony tehát nem jelentette a kapcsolatok megszakadását Londonnal. Ezt bizonyítja egyébként Bethlen Péter küldetése I. Károly udvarába, ahol főként Buckingham hercegével folytatott tárgyalásokat 1628-ban. A megbeszélések hátterében Bethlennek a lengyel korona megszerzésére irányuló tervei álltak. A Porta azonban nem járult hozzá e tervek megvalósításához, ráadásul a fejedelem 1629 tavaszán súlyosan megbetegedett. Peter Wyche, a konstantinápolyi követ, 1629. augusztus 8-án kelt levelében már Bethlen várható halálának következményeit elemezte. Bethlen Gábor halála után Wyche az özvegy Katalin fejedelemasszony érdekében emelt szót a nagyvezírnél. Londonban ugyanis azt hitték, hogy a merész külpolitikai terveket kovácsoló néhai fejedelem özvegye még hasznára lehet a Habsburgok elleni európai küzdelemnek Hasonlóképpen támogatták később Bethlen István aspirációit, mivel úgy gondolták, hogy a fejedelem testvére a protestantizmus védelmének ürügyével mozgósítható lenne a császár ellen. A törökök azután ígéretet is tettek, hogy Rákóczi Györgyöt, a királyi Magyarországról megválasztott fejedelmet lemondásra fogják kényszeríteni. A Porta azonban hamarosan megváltoztatta álláspontját, és így Rákóczi maradt az egyetlen számottevő jelölt. Megbízottja, Keresztesy Pál, igen hamar meggyőzte Wychet arról, hogy az új fejedelem pénzügyi támogatás fejében hajlandó hadat viselni a császár ellen. Ezt a szándékot valóban komolynak vélhették Londonban, hiszen John Taylor, a császári udvarba küldött követ részletesen beszámolt Esterházy Miklós nádor Rákóczi elleni készülődéseiről. Taylor 1631. március 19-i levelében viszont Esterházy csapatainak négy nappal korábbi rakamazi vereségéről tett jelentést. Nem sokkal később arról tájékoztatta Richard Weston minisztert, hogy a császár a Kassán aláírt egyezményben elismerte Rákóczi fejedelemségét. Az 1631. április 3-án megkötött kassai béke mégsem jelentette azt, hogy a fejedelem megszakította volna kapcsolatait a nyugati protestáns hatalmakkal. I. Rákóczi György ugyanis 1632. márciusában azért küldött követeket Konstantinápolyba, hogy a Gusztáv Adolf svéd királlyal kötendő katonai együttműködés feltételeiről tárgyaljanak. A Tholdalaghy Mihály vezette erdélyi küldöttség azonban nem merte előterjeszteni Rákóczi összes követelését, mivel a fejedelem nemcsak pénzt kért, hanem II. Ferdinánd tartományaiból is részt követelt magának. Ugyanakkor, a források tanúsága szerint, Tholdalaghy az erdélyi hadbalépés feltételéül szabta, hogy az angol, a svéd, és a holland követ ötvenezer tallért adjon át ura részére. A tárgyalás menete, illetve a kitérő válasz feltűnően emlékeztet Bethlen Gábor uralkodásának diplomáciai gyakorlatára. Londonban továbbra is garanciák nélkül szerették volna kötelezettségvállalásra bírni Rákóczit, jóllehet tisztában voltak azzal, hogy nemcsak szövetségesük országa, hanem a török által meg nem szállt magyarországi területek is a háború martalékává válhattak volna. Ugyanakkor az erdélyiek szokásos óvatossága sem kelthette azt a benyomást, hogy a császár elleni támadásra egyhamar sor kerülne. S miután a felek egymásra vártak, a szövetségkötés elmaradt. I. Rákóczi György 1633 tavaszán újabb egyezményt kötött II. Ferdinánddal, aminek következtében még csekélyebb valószínűsége maradt a korábban tervezett katonai együttműködés megvalósításának. Feltételezhető azonban, hogy Rákóczi visszafogottságában nem kis szerepet játszott Gusztáv Adolf halálának híre. A fejedelem
