Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

266 KURUCZ GYÖRGY volna az események menetébe. Nem elhanyagolható viszont az a körülmény, hogy hosszú idő után a magyar királyi cím birtoklása ismét a legmagasabb szintű érintkezések feltételévé vált. II. Mátyás magyar királyként két levelet is intézett I. Jakabhoz, s ennek megfelelően a magyar rendekhez való viszonyát a szigetországban is figyelemmel követték. Eltekintve a magyarországi protestánsok iránti szimpátiától, az okot abban kereshetjük, hogy a magyar királyi címről lemondott Rudolffal szemben II. Mátyás politikai szerepe igencsak megnövekedett. De nemcsak a király személye, hanem a magyar országgyűlés alkotmányos szentesítő ereje, a rendek törekvése-i szintén figyelmet keltettek Londonban. Stephen Lesieur 1613. március 8-i levelében például a pozsonyi országgyűlés lehetséges végzéseit latolgatta. Ráadásul a magyarok és a londoni udvar megbízottja között hosszú idő után közvetlen kapcsolattartás is létesült, amelyet Thurzó György nádor Lesieurhoz intézett március 11-i levele bizonyít. A szigetországi diplomácia magyar ügyekkel kapcsolatos konkrét szerepvállalására azonban nem a Habsburg uralkodó, vagy a Pozsonyban összeült rendek kezdeményezésére került sor, hanem az erdélyi fejedelmi címet megszerző Bethlen Gábor jóvoltából. *** Parole Pindar portai angol követ 1613. április 14-én kelt levelében jelezte először Dudley Carlton miniszternek, hogy Báthori Gábor erdélyi fejedelem letétele mellett döntött a nagyvezír. Ezt követően szinte minden jelentésében újabb és újabb adalékokkal szolgált a fejedelmi címért harcba indult Bethlen Gábor tevékenységéről. Bethlen személye egyébként nem volt ismeretlen az angol diplomácia előtt, hiszen Thomas Glover, Pindar hivatali előde, 1608 augusztusában több jelentésében is beszámolt Sir Robert Cecilnek Bethlenről, aki ekkor még Erdély megbízottjaként járt el Konstantinápolyban. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy e figyelem a későbbi szoros diplomáciai és szövetségi kapcsolatok megalapozását jelentették volna. Éppen ellenkezőleg, hiszen Pindar 1614. február 3-i és 11-i levelében csupán általánosságban összegezte az erdélyi belpolitikai helyzetet. Magyarországról és Erdélyről szóló március 24-i részletes elemzésében sem bocsátkozott bármiféle politikai esélylatolgatásba. E semleges magatartás egyébként azzal magyarázható, hogy a szultán birodalmának belső nehézségei, mindenekelőtt a lázadások, egyelőre kizárták a Habsburgok és a törökök közti újabb fegyveres konfliktus lehetőségét. II. Mátyás követeinek portai tevékenysége szintén békeszándékról árulkodott, s a források tanúsága szerint Londonban az erdélyi és magyarországi állapotok konszolidációjára számítottak. E nyugalmas helyzetet azután a cseh rendek felkelése zavarta meg 1618-ban, s ennek következtében egész Európát átfogó katonai és diplomáciai szövetségi rendszerek jöttek létre. A Habsburgok birodalmával szemben a protestáns országok együttműködése is kikovácsolódott, s az európai méretűvé váló háborúban Bethlen Gábor is igen hamar jelentős szerepet vállalt. London ugyan kezdetben elzárkózott a cseh rendek és a királyukká választott Pfalzi Frigyes támogatásától, de csupán idő kérdése volt, hogy a szigetország is aktívabb részt vállaljon az általános diplomáciai csatározásokból. Tény azonban, hogy 1619 őszén még csak Cornel Haga, a holland követ képviselte a Portánál a magyar-cseh szövetség ügyét. Amikor tehát Bethlen 1619 nyarán elnyerte a nagyvezír jóváhagyását a csehekkel való közös hadjárathoz, pusztán saját diplomáciájára támaszkodott. John Carpenter, a császári udvarban mű-