Századok – 1995

Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 18. SZÁZAD VÉGÉIG 267 ködő angol megbízott részletes jelentéseket küldött Londonba, de sem ő, sem pedig Sir John Eyre, a konstantinápolyi követ nem rendelkezett olyan utasítással, amely I. Jakab pártfogására vallott volna Bethlen egyébként politikai levelezésének tanúsága szerint csalódott volt amiatt, hogy a nyugati protestáns hatalmak ekkor még semmi jelét sem adták beavatkozási szándékuknak. London magatartásának fokozatos megváltozására a csehek 1620. november 8-i katasztrofális veresége nyomán került sor. A protestáns hatalmak ugyanis azzal a lehetőséggel szembesültek, hogy a Katolikus Liga győzelmei következtében rendkívül hátrányos helyzetbe kerülnek a Habsburg hatalommal szembén álló erők. Ennek tulajdonítható, hogy Henry Wotton 1620 végén tapogatózó tárgyalásokba kezdett Bethlennel. Mindamellett a magyar rendek és az ország helyzetében bekövetkezett gyökeres változásokat tükrözik John Carpenter ez idő tájt íródott bécsi jelentései is, amelyek Bethlen királlyá választásának, illetve címhasználatának szélesebb körű, a Habsburgok hatalmi helyzetét érintő következményeit elemzik. A szigetország külpolitikáját irányító Sir George Calvert miniszterben minden bizonnyal ekkor tudatosult, hogy Bethlen Gábor olyan személyiség, aki egyszerre képes a Porta jóindulatát elnyerni, valamint a királyi Magyarország nemességének támogatásával meghatározó módon beavatkozni a II. Ferdinánd ellen folyó háborúba E képlet megerősítését szolgálták egyúttal Simon Digby levelei, aki 1621 nyarán váltotta fel Carpentert, s követte figyelemmel Bethlen hadjáratát. Feltűnő, hogy Digby milyen aprólékosan számolt be az eseményekről, ami azt mutatja, hogy számos hivatali elődjéhez képest kiterjedt információs csatornákkal rendelkezett a császári udvarban. Ez azzal is magyarázható, hogy a szigetország még nem kötelezte el magát, s Ferdinánd Londonnak a háborúból való távolmaradását, vagy legalábbis minél későbbi beavatkozását remélte. A Habsburg uralkodó számítása azután jó ideig helytállónak bizonyult. Jakab új konstantinápolyi követének, Sir Thomas Roenak a tevékenysége kezdetben az erdélyi diplomácia portai helyzetének meggyöngítésére irányult. I. Jakab ugyanis a kereszténység és az iszlám közötti konfliktus részeként fogta fel Bethlen hadjáratát. Ennek következtében, amikor Maty' Thum gróf a török részleges támogatásának elnyerése végett Konstantinápolyba utazott, Roe kimondottan a csehek és a magyarok közti együttműködés meggátlására törekedett. 1623 elejétől viszont Roe álláspontja kezdett megváltozni. A fejedelem követei egyértelművé tették, hogy az erdélyi és magyar fegyverek sikere Európa valamennyi protestánsának ügyét előbbre viszi. S látva, hogy királyának veje, Pfalzi Frigyes, mindinkább képtelennek bizonyul az elvesztett rajnai területek tárgyalásos úton való visszaszerzésére, Roe már maga kereste a kapcsolatot Bethlennel. Ezzel egyidejűleg Frigyes követe arról próbálta meggyőzni Jakab udvarát, hogy feltétlenül érdemes a fejedelemmel szorosabb kapcsolatot tartani, mivel korábbi katonai sikerei azt mutatják, hogy jelentős császári erőket képes lekötni. Az 1624-es bécsi békekötés azután végképp cselekvésre ösztönözte a londoni diplomáciát. Roe ugyanis úgy vélte, hogy a békekötésre időnyerés céljából került sor, és így megfelelő garanciák mellett Bethlen bármikor kész újból hadat viselni a császár ellen. A hadviselési szándék élesztését, illetve a tényleges szövetségi kapcsolatok kialakítását szolgálták bizonyos házasságkötési lehetőségek Bethlen felé való közvetítése is. Frigyes felesége Erzsébet, aki, élénk levelezésben állt Roeval, György brandenburgi