Századok – 1995
Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253
264 KURUCZ GYÖRGY kudarcáért. Október 31-én kelt levelében a Temes vidék urának, Perényi Péternek az elfogatásáról is beszámolt, akit Ferdinánd a törökökkel való összejátszás alaptalan vádja miatt vetett fogságba. A követ kizárólag udvari értesülésekre támaszkodott, s így Ferdinánd magyarokkal szembeni ellenérzéseinek közvetítőjévé vált. Semmi nem vall arra, hogy Harvell akár az elkövetkező években bármiféle kapcsolatban lett volna magyar főurakkal, jóllehet az is elképzelhető, hogy szándékosan szigetelték el szolgálati helyén. Bécsben, illetve V. Károly udvarában ugyanis sokáig élhetett a gyanakvás, hogy az Erdélybe visszaszorult Szapolyai özvegye Fráter György diplomáciája révén megszerzi magának a londoni udvar támogatását. Vili. Henrik halálát követően, VI. Edward és Mária uralkodása idejéből igen kevés diplomáciai irat foglalkozik magyar ügyekkel. Főként itáliai jelentésekben találhatók utalások Fráter György kiterjedt nemzetközi kapcsolataira, illetve elszórt megjegyzések tájékoztatták az uralkodót a törökök magyarországi terjeszkedéséről. Ferdinánd politikájára nézve viszont Thomas Thirlbynek, Westminster püspökének egy 1548-ból származó levele tartalmaz igen jellemző megállapítást. Thirlby szerint a magyarországi háborúk jobbára csak ürügyet szolgáltatnak a Habsburgoknak, hogy a német fejedelmektől, vagy más európai udvaroktól különböző hatalmi törekvéseikhez pénzt szerezzenek. Mindemellett érdekes epizódnak számít, hogy a titkos tanács iratainak tanúsága szerint 1549-től két éven át egy magyar katonai egység teljesített szolgálatot Angliában. Később Skóciában is megfordultak, majd 1551 novemberében haza indultak, hogy Ferdinánd seregeiben harcoljanak a török ellen. Egy fizetési kimutatás szerint pedig kapitányuk már 1546-ban VIII. Henrik szolgálatában állt. Ezen időszak gyér forrásanyaga — többnyire csak sokszoros átvételben terjesztett híradások — mindenképpen arra utalnak, hogy Magyarország sorsának alakulása kikerült a londoni udvar érdeklődési köréből. I. Erzsébet trónra lépése azonban változást hozott e téren. Ez annak is tulajdonítható, hogy mind gyakrabban szálltak partra magyarok Angliában. Ráadásul a korábbi évek közömbösségétől eltérően, a királynő diplomáciája már jóval nagyobb érdeklődést mutatott a Habsburgok magyarországi politikája iránt. Ennek hátterében mindenekelőtt az állt, hogy a protestáns uralkodónő veszélyeztetve érezte magát a katolikus fejedelmekkel szemben. Londonban úgy látták, hogy a legveszélyesebb ellenfél, a spanyol Habsburgok lekötése leginkább a török háborús szándékok életben tartásával valósítható meg. Az angol udvar előbb kereskedelmi kapcsolatok kiépítésén fáradozott a törökökkel, majd 1583-ban egyenesen arra biztatta a szultánt, hogy támadja meg a spanyol kikötőket. Érthető módon tehát az Oszmán Birodalom és a Habsburg császár viszonya, valamint a köztük fennálló törékeny békét veszélyeztető magyar végvári küzdelmek, mind gyakrabban szerepeltek a különböző követjelentésekben. Ugyanakkor a török fennhatóság alatt lévő erdélyi fejedelmek politikai törekvései szintén nem maradtak észrevétlenek. Ez elsősorban Báthori István lengyel királlyá választásának tulajdonítható, aki igen széleskörű kapcsolatrendszert alakított ki Erzsébet udvarával. Az angol kereskedőknek adott lengyelországi kiváltságok viszonzásaképpen ugyanis a Báthoriak mindig számíthattak arra, hogy a konstantinápolyi angol követ felemeli szavát a fejedelemség érdekében. Amikor 1590 körül egy esetleges török-lengyel konfliktus Erdély török megszállásával fenyegetett, Edward Barton nemcsak a küszöbön álló háború elhárításán munkálkodott, hanem a fejedelemség érdekében is latba vetette befolyását.
