Századok – 1995
Tanulmányok - Kurucz György: Érdekek és előítéletek. A brit diplomácia és Magyarország a 18. század végéig II/253
262 KURUCZ GYÖRGY abban, hogy a londoni diplomácia ezután jó ideig a magyarországi fejlemények megfigyelésére szorítkozott csupán. Mindamellett Ferdinánd és Szapolyai vetélkedése új fejezetet nyitott a két ország államközi kapcsolatainak történetében. A számtalan jelentés egyrészt hűen követte a hatalmi viszonyok gyakori változásait, másrészt egy igen fontos jelenségre is rávilágított. A két vetélkedő fél ugyanis minden alkalmat igyekezett megragadni, hogy uralmát nemzetközi szinten, azaz a külföldi udvarok előtt is elismertesse. Természetesen Ferdinánd előnyben volt Szapolyaival szemben, hiszen elvben V. Károly császár támogatását is maga mögött tudhatta, s így jobb ajánlólevéllel rendelkezett, mint az ország keleti részébe visszaszorult ellenlábasa, akiről ráadásul az a hír járta, hogy szándékosan hagyta magára II. Lajost Mohácsnál. Szapolyai tehát a kényszerhelyzetnek megfelelően nemcsak a szultánhoz fordult katonai segítségért, hanem Giovanni Statileo erdélyi püspök révén I. Ferenc francia király szövetségét is igyekezett elnyerni Habsburg riválisával szemben. A források tanúsága szerint azonban még Statileo küldetése előtt magyar követek érkeztek Londonba, akik 1528. április 29-i keltezéssel Frangepán Ferenc kalocsai érsek és Werbőczi István levelét nyújtották át az angol uralkodónak. A levél aláírói egyébként a magyar nemesség nevében fordultak támogatásért Henrikhez. Igen valószínű, hogy ez volt az első eset, midőn a megroppant magyar államiság következtében a rendek egy része Magyarország képviseletében lépett fel egy idegen udvarban. Mindamellett nemcsak magyar követek hajóztak át a Csatornán. Sir Brian Tuke kamarás még Wolseynak küldött 1529. július 30-i levelében jelentette, hogy egy skót követ érkezett vissza Magyarországról. Természetesen a londoni udvar viszonya teljesen más volt a Habsburg-ellenes Cognac-i Liga tagjának számító Szapolyaihoz, mint például a skótoké, hiszen V. Jakab skót király egy időben azt fontolgatta, hogy Ferdinánd testvérét, Mária özvegy magyar királynét veszi feleségül. A különböző házassági kombinációkból aztán Szapolyai is kivette részét, mivel rendkívüli módon növelte volna tekintélyét, ha sikerül valamelyik Habsburg-ellenes uralkodóházból feleséget szereznie. 1530 után követei azért is utaztak Angliába, hogy a londoni udvart rávegyék Henrik lányának Szapolyaihoz való hozzáadására. Hogy a frigyből nem lett semmi, az egyértelműen a tisztázatlan magyarországi helyzetnek tulajdonítható, jóllehet több spanyol jelentés is arra enged következtetni, hogy ez az elképzelés V. Károly udvarában némi aggodalmat keltett. Szapolyai szívós diplomáciája mégis majdnem sikert ért el Londonban. A British Library Cotton gyűjteményében ugyanis több, a titkos tanácshoz beadott 1534-ből származó javaslat található, amelyek a vele való szövetkezés mellett foglaltak állást. Igen valószínű, hogy ez elsősorban Gregorio de Casale hatásának tulajdonítható, mivel a diplomata többek között Frangepán Ferenccel, valamint Brodarics István szerémi püspökkel is kapcsolatban állt. Sőt, egy időben Magyarországról szóló híradásaiban kimondottan a Brodaricstól kapott információkra támaszkodott. Szapolyai és az angol udvar szorosabb együttműködésére mégsem került sor, jóllehet követei felváltva munkálkodtak egy szövetség, illetve egy dinasztikus házasságkötés létrehozásán. Gregorio de Casale Thomas Cromwell főpecsétőrhöz küldött levelében még 1536-ban is említést tett bizonyos házassági tervekről Henrik lánya, Mária és Szapolyai között. E terveket azonban nemcsak a londoni udvar eltérő kombinációi tették lehetetlenné, hanem a
