Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
20 KRISTÓ GYULA inkább három vagy annál is több) ló jutott. Ugyancsak a harcoló magyarok lovainak szerfelett nagy számáról szólnak fentebb idézett egyéb forrásaink is. Szintén erre enged következtetni — ám ekkor már békés célú hasznosítás keretében — az az adat, amely lovak idegen országba való kiviteléről és piaci értékesítéséről emlékezik meg. Egyfelől Bölcs Leó leírása, másfelől a nyugati kútfők (köztük abszolút hitelt érdemlő források) teljesen egyetértenek abban, hogy a magyarok harcmodora lovas(-nomád) harcmodor volt. Ezzel van összefüggésben az a — fentebb általunk nem hivatkozott, de több forrás egybehangzó információja alapján egyértelműen megállapítható — tény, hogy a magyarok a kalandozások során a steppei népek megfutamodásos, cselvetéses, bekerítéses lovasnomád haditaktikáját alkalmazták.5 9 A 10. századi magyarok életében — akár békében, akár háborúban — a ló tehát kitüntetett szerepet játszott. Vajon milyen kép tárul elénk a ló helyzetéről a 11-12. századi magyarság körében? Folytassuk tovább a tárgykörbe vonható források feletti szemlét! 11. Szent István király uralkodása elején (az 1000 utáni években) hozott törvényeiben — amelyeket I. törvénykönyve tartalmaz — ezt olvashatjuk: „Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni (laborantem), vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, ahogy mondottuk".6 0 12. Szent Gellért püspök nagyobbik legendája (a 14. század végéről, valószínűleg 11. századi forrás alapján): Ajtonynak „szilaj paripája számtalan sok volt, nem is számítva azokat, amelyeket istállókban [? — in domibus] őriztek csikósai. Rengeteg barma is volt, mindegyik csordájának külön gulyása". Amikor Gellért püspök templomok helyének felszentelése okán száz embert vendégelt meg, azok „miután pedig az asztaltól fölkeltek, a püspöknek különféle ajándékokat, adományokat és drágaságokat ajánlottak fel: lovat, marhát és juhot, nagyon sok szőnyeget, az asszonyok pedig aranygyűrűket és nyakékeket".6 1 13. Gellért püspök 1044-1046 között írt teológiai munkájában akként nyilatkozik bizonyos emberekről, hogy azok „semmit nem szagolnak, csak a lovak vizeletét".6 2 A hagyományos felfogás Gellért ezen utalását régtől fogva magyar urakra vonatkoztatja.6 3 14. Az 1046. évi, Vata vezette pogánylázadás kapcsán a 14. századi krónikakompozíció — korábbi évszázadokra visszamenő — szövege ezt tartalmazza: , Akkor azután Vata átkos és kárhozatos buzdítására az egész nép a démonoknak adta át magát; lóhúst kezdett enni és mindenféle gonosztettet elkövetni".6 4 15. Az 1055. évi tihanyi alapítólevél a Duna-Tisza közén nagy kiteijedésű lólegelő-helyet (locus ad pascua equorum) említ.65 16. A somogyi Szentmárton falut Ottó comes 1061-ben a zselicszentjakabi monostornak adta, s úgy rendelkezett, hogy népeinek lovqi és szekerei az apát hatalmában legyenek.66 17. A Borsod megyei Szihalom határában a százdi apátság 1067 körüli alapító oklevelében a király lovainak területéről (area equorum regis) olvashatunk.«"
