Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 21 18. Az 1075. évi garamszentbenedeki oklevél egyik kitétele szerint a Nyitra, a Tormás és a Zsitva vize között nagy területű rétek és legelők vannak állatok, köztük lovak legeltetésére. A Duna komáromi szakaszán szintén réteket és legelőket említ az oklevél a lovászok 40 házával együtt. A Tisza mentén, a szolnoki-csongrádi határ közelében ejt szót Zezinről, aki a király lovait őrzi. Ehhez a helyhez közel, a Tisza partján Alpár határában szerepel az a gázló, ahol a lovakat fürdetik. A megyének nevet adó Biharban és másutt élő szolga-háznépeknek, illetve falvaknak előírta I. Géza király, hogy — az apátnak teljesítendő egyéb szolgálatok mellett — télen az apát lovait ápolják.6 8 18. A László III. törvénykönyveként ránk maradt szöveg (amely az 1060-1070-es évek terméke) egyik cikkelyében arról tesz említést, hogy a szökött dolgok összegyűjtője (a nép nyelvén joccedeth 'javak szedője') a jószágokat gyűjtse össze a megye várába, és ott a király lovásza és a várispán a váralján istállót csináltasson, s ott szeptember 29-ig őrizze. A regis agazo említése aligha teszi vitássá, hogy elsősorban lovakat gyűjtöttek össze ezekbe az istállókba. A törvénycikk további része kifejezetten juhok és ökrök összegyűjtéséről szól, így ez is erősíti, hogy előbb lovakról lehetett szó. Ezt a feltevést határozottan megerősíti a következő cikkely: „Ha valaki olyan lovakat tart magánál, melyeket a futárok engedtek el, három héten át bemutatás végett vezesse a templom elé vagy a vásárba. És ha tulajdonosa nem jön, adja azt a király gyűjtögetőjének (collector)", vagyis a javak szedőjének. „Hasonlóképpen — folytatódik a törvényszöveg — a tolvajok által elbocsátott lovakkal az történjék, hogy aki a tolvajt lóval együtt fogta el, a tolvajt adja át a bírónak, a ló pedig legyen az övé". Ugyanezen törvénykönyv egy másik cikkelyéből arról szerezhetünk tudomást, hogy a várban őrzött és a vásáron állandóan mutogatott lovat tulajdonosa 12 dénárért válthatja vissza (az ökröt viszont csak ötért). Nagyon becses információ olvasható e dekrétum egy további cikkelyében. „A futárok közül senki se meijen egy lovat a harmadik falun túl vinni, vagy pedig elvenni azoktól, akik templomba mennek vagy onnan jönnek avagy a püspökök vagy az ispánok udvarába [mennek], sem pedig a papoktól és egyházi személyektől és azoknak a szekeréből. Egyébként azonban vegyen el bármilyen lovat, amit talál, hogy a király követségét hamarabb elintézhesse".69 20. László király II. törvénykönyve (1077 körül) korlátozta a ló — és az ökör — külföldre történő eladását. Ahhoz, hogy lovat vigyenek a határvidékre eladásra, a király engedélye kellett, a határispánok viszont tisztségükkel feleltek e rendelkezés betartásáért. Ha idegen jött a határvidékre lóvásárlási céllal, a határispánnal együtt kellett a királyhoz mennie, és engedélye alapján saját szükséglete szerinti mennyiséget vásárolhatott. Innen az derül ki, hogy a lovakat utazáshoz, az ökröket szántáshoz használták.7 0 21. A bakonybéli apátság népeit 1086. évi oklevél tanúsága szerint arra kötelezték, hogy ősszel meghatározott mennyiségű zabot adjanak a lovak ellátására.7 1 22. László király 1092. évből való I. törvénykönyve azzal szemben, aki vasárnapon vagy nagyobb ünnepnapon vadászik, úgy rendelkezik, hogy „kutyáit és lovát veszítse, de a lovat ökörrel megválthassa". Aki pedig ugyanekkor „az egyházat elhanyagolva vásárra megy, lovát veszítse".7 2
