Századok – 1995
Történeti irodalom - Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok (1848–1918) (Ism.: Stipta István) I/232
232 TÖRTÉNETI IRODALOM Tóth István György munkájában a körmendi uradalom történetétől, a társadalmi és gazdasági élet problémáin át a művelődésig alapos, széles forrásbázison alapuló elemzéseket olvashatunk. Aki alaposan végigrágta a könyvet, az bizonyára egyetért a következő megállapítással: a szerző a dokumentumok megismerése után szerkesztette egységgé jegyzeteit, a nehezebb, de az időtállóbb megoldást választotta. Mit lehet „ellesni" Tóth István Györgytől? Természetesen csak a saját nevemben beszélhetek. A könyv elolvasása tovább mélyítette bennem azt a tényt, amit tanáraim kimondva, vagy kimondatlanul próbáltak belénk sulykolni. Mivel minden forrás, más és más feldolgozási módot kíván, elsőnek el kell sjyátítani a történészi munka alapjait: nyelvismeret, oklevélolvasás stb., s az egyéni képességtől függően lehet mjyd jót vagy rosszat alkotni. Lehet, hogy konzervatívnak tűnik a kijelentés, de számomra ezt a mai napig sem tudta senki megcáfolni. Erről a kérdésről nem beszéltem soha a szerzővel, de könyve elolvasása után biztos vagyok, hogy nem csak osztja a véleményemet, hanem így készült a szakmára és ebben a szellemben is dolgozik. Sok ilyen könyvre van szüksége a magyar történettudománynak. Ebben az esetben nemeseik a szakmai erejére gondolok, hanem a témaválasztásra is, hiszen mintát adott, miként lehet a „mikró" történetírást a legmagasabb szintre emelni, úgy, hogy soha nem feledkezik meg „makró" történetírásról sem. (Azért azokat az egyetemistákat nem irigylem, akiknek, nagyon helyesen, módszertani okból, kötelező irodalomként ki fogják adni a feldolgozást.) Jól tudjuk, hogy egy esetleges szintézisben Tóth István György könyvének eredményei pár mondatos helyet kapnak csak, de az a néhány sor biztosan időtálló lesz, s ha a többi felhasznált munkáról is el lehet ugyanezt mondani, az a szintézis nem lesz túl rossz. Ellentmondásnak tűnhet, de a munka alaposságában van a legnagyobb veszélye. Mivel nem sokan vállalkoznak msúd hasonló feldolgozásra, egyszerűbb és kényelmesebb lesz Tóth István György eredményeit általánosítani, pedig mindenki számára világos, hogy következtetései döntő részben csak arra az időszakra és arra az uradalomra vonatkozhatnak. Egy dolog azonban bizonyára nem fenyegeti Tóth István György könyvét: ahogy az impreszszumban le van írva, nem valószínű, hogy a „rádió- és televízióadás" jogát bárki is megkérné az Akadémiai Kiadótól. E. Kovács Péter Kajtár István MAGYAR VÁROSI ÖNKORMÁNYZATOK (1848-1918) Területi és Települési Kutatások 9. Akadémiai Kiadó Bp. 1992. 212 old. A magyar várostörténetről utoljára 1940-ben jelent meg jogtörténetileg értékelhető monográfia. Csizmadia Andor Kolozsváron kiadott műve (A magyar városi jog. Reformtörekvések a városi közigazgatásban.) elsősorban a középkori viszonyokat írta le, tanítványa, az újraéledő jogtörténet-tudomány markáns képviselője, Kajtár István a tárgykör polgári kori történetéről készített alapos összefoglalást. Az önkormányzati rendszer, az államszervezeti decentralizáció újjászületésének időszakában különös haszonnal forgatható könyvben pontosan nyomon követhető a városok szervezeti-jogi modernizációjának minden fontos hazai állomása. A szerző a magyar városi önkormányzat fejlődését nemzetközi összefüggésekben vizsgálva elemzi a 19. századi angol, francia, porosz és osztrák városfejlődési modellek és a rendi korszak végére kialakult magyar városi önkormányzati rendszer viszonyát. Jelentőségének megfelelő terjedelmet kapott az 1843-44-es városi törvényjavaslat, amely a modern helyhatósági rendszer első hazai kísérlete volt. Ebben a — bizonyítottan porosz elemeket átvevő — dokumentumban több olyan polgári követelés is megfogalmazódott, amelyekkel a hazai városjogi szabályozás sok tekintetben később is adós maradt. Az alsótáblai követek javaslat melletti polgárosult szellemű kiállása önmagában is igazolja az 1848-as változások reformkori előkészítettségét, a hazai Vormärz és az áprilisi törvényeket létrehozó forradalmi időszak tartalmi összetartozását.
