Századok – 1995
Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195
FIRENZEI KERESKEDŐK MAGYARORSZÁGON 1404-1437 KÖZÖTT 203 nem tekinthető rendkívülinek. Az egyházi és világi előkelőségek egyáltalán nem vetették meg az üzleti vállalkozásokban való részvételt. Pipo esetében ez annál is inkább indokolt volt, mert szűkebb családjában szinte mindenki üzlettel foglalkozott. Pipo 1426 novemberében Váradon Mattia és Andrea Scolari reá hagyott javait unokaöcscseire, Riniero Scolari fiaira, a Magyarországon szintén gyakran előforduló Filippóra70 és Lorenzóra, valamint Giovannira ruházta át.7 1 Ugyanekkor bízta meg Pipo Filippót annak a 3500 dukátnak a behajtásával, ami a Frangepán Miklósnak kölcsönadott 10 000 dukátjából járt még neki a bántól.7 2 Frangepán Miklós egyike volt azon főuraknak, aki szívesen áldozott pénzt üzleti vállalkozásokra. Velence Nápolyi László követeinek 1407 decemberében adott válaszából tudjuk, hogy egyes velencei kereskedőkkel társas viszonyban áll.7 3 Üzleti kapcsolatban állott a Zati fivérekkel7 4 és a Fronte-Carnesecchi társasággal is. Ez magyarázza, hogy jelentős készpénz vagyonnal rendelkezett, egyes híresztelések szerint a horvát-szlavón bánságot 20 000 arany ellenében kapta volna Zsigmondtól. Pipo a jelzett összegről úgy rendelkezett, hogy abból 1000 dukátot fordítson Filippo a Fronte-Carnesecchi társaságtól kapott kölcsönének törlesztésére, 2000 dukátot öccse, Matteo leányának adjon, a fennmaradó 500 dukát pedig őt, azaz Filippót illeti. Pipo nem sokkal ezután bekövetkezett halálát követően azonban Filippo nem az utasításnak megfelelően járt el, amiből nem kis bonyodalom származott. A firenzei kereskedelmi bíróság még 1429 májusában is foglalkozott az üggyel. Filippo ugyanis Cavalcantit bízta meg, hogy számára a pénzt a zenggi gróftól felvegye, és egyben azt is meghagyta neki, hogy két adósságát egyenlítse ki belőle. Eszerint Cavalcantinak az összeg egy részét Velencébe, Filippo testvérének kellett átadnia, hogy rendezze tartozásukat a hitelbe kapott szövetekért a Mediciek felé (2500 dukát), a fennmaradó összeg pedig a Budán kereskedő Antonio di Buonaccorso Strozzit illette volna. 1427 februárjában Cavalcanti a pénz egy részét meg is kapta a gróftól,75 de arra már sem lehetősége, sem hajlandósága nem volt, hogy rendeltetési helyére el is juttassa azt. A pénzre ugyanis Zsigmond maga is igényt tartott. Azon a címen követelte a pénzt, hogy hivatalnoka —„fattore" —, Pipo elszámolás nélkül halt meg, és javait különben is ő örökölte.7 6 A császár egyébként ebből akarta rendezni adósságát mind Cavalcanti és Frescobaldi, mind pedig Giovanni Buondelmonte kalocsai érsek felé, utasítva Cavalcantit, hogy ennek megfelelően cselekedjék. Időközben arra is fény derült, hogy Cavalcantinak meghatalmazása volt Tommaso Borghinitől, Mattia Scolari volt társától, hogy a Mattiának annak idején 900 forint értékben adott szövet ellenértékét hajtsák be Magyarországon. Ezt az adósságot is ebből a pénzből kellett volna rendezni, nyilván abból a meggondolásból, hogy Pipo Mattia javainak is örököse volt. Ugyanakkor a pénzből részesedni akart Leonardo Nofri is, ő is hitelbe adott szövetért követelt pénzt. így nem lehet csodálni, hogy Cavalcanti egyik fél kedvére sem tett, és elsősorban saját érdekei szerint járt el, ami mind Zsigmondot, mind pedig Filippo Scolarit arra késztette, hogy retorziót alkalmazzon vele szemben. Zsigmond lecsukatta,77 Filippo pedig pert indított ellene a firenzei kereskedelmi bíróságon.7 8 A meglehetősen szerteágazó ügyből újra csak az a tanulság vonható le, hogy a magyarországi firenzeiek üzletei gyakran összefonódtak egymással és ezekbe az üzletekbe időről-időre bekapcsolódott Pipo is. A firenzei kereskedelmi bíróság előtt az egyik tanú, Jacopo di Michele Lottier, aki 1426-ban Váradon volt, és maga is kereskedett Magyarországon, vallomását sírra I
