Századok – 1995

Közlemények - Teke Zsuzsa: Firenzei kereskedőtársaságok; kereskedők Magyarországon Zsigmond uralmának megszilárdulása után 1404–37 I/195

202 TEKE ZSUZSA követét, Brandát, hogy az ott összegyűjtendő, az apostoli kamarát és a római egyházat illető pénzeket kipróbált hűségű hívének Filippo del Bene firenzei kereskedőnek adja át.58 Igaz, néhány nappal később már annyiban módosította intézkedését, hogy Branda a pénzeket „per litteras cambii" küldje Rómába.5 9 Filippo nemcsak gazdasági téren, hanem egyéb, az egyházat érintő ügyekben is a pápa rendelkezésére állott, miként ez az októberi pápai megbízatásából kiderül. A pápa mellett Zsigmondnak is élvezte a bizalmát. 1411 októberében familiárisai közé emelte.6 0 1412-ben a pápa követeként Velencében találjuk, hogy közvetíteni próbáljon a köztársaság és Zsigmond között.6 1 A pápa rövid uralkodásának végeztével, úgy tűnik, végleg Zsigmond hívéül szegődött. 1424-ben lateráni palotagrófként őt küldi Svájcba, hogy a nevében tár­gyalásokat folytasson a svájciak belépéséről a Milánó elleni háborúba6 2 Szerepet kapott a király olaszországi ügyeinek intézésében, és az uralkodó osztatlan bizalmát élvezte, miként azt az 1427-28-ban Magyarországon tartózkodó firenzei követek meg­állapították6 3 Feltehető, hogy ezenközben nem hagyott fel teljesen pénzüzleteivel, kereskedelmi tevékenységével sem. Adósai között egy Budán tartózkodó olasz szerepelt — elég jelentős összeggel, 1030 forinttal — hitelezői sorában a váradi püspök mellett egy szövetkereskedő társaság, Matteo Rondinelli e compagnia, valamint Cosimo Medici fordult elő.6 4 A Scolarikhoz családi kapcsolatok is fűzték. Leányát Pipo kérésére Andrea Buondelmontehoz adta nőül.6 5 Ugyancsak Pipo vonzási köréhez tartozott, ha nem is ilyen szorosan kapcsolódva, a Frescobaldi-Cavalcanti kereskedőtársaság is. Filippo, Giovanni Niccolao d'Amerigo Frescobaldi és a Cavalcanti fivérek közül Gianozzo egy selyemkereskedővel, bizonyos Tomasso ser Chinivel társultak a magya­rországi kereskedelemre.66 A Frescobaldikról és a selyemkereskedőről nem sokat tudunk, a Cavalcantiakról viszont annál többet. Ugyanannak az Uberto Cavalcantinak az unokái, aki a század elején Andrea és Bernardo Lamberteschi zárai kereskedelmi ügyleteinek lebonyolításában közreműködött, aki testvérével együtt a Medici bank 1395. évi számadáskönyvében szerepelt. A Cavalcantiak most sem nélkülözhették a bank hiteleit. A Mediciek mellett több szövetkészítéssel, -kereskedelemmel foglalkozó cégtől is kaptak hitelben árut. Bernardo di Domenico Giugni, Federico Ricci e com­pagnia és egy füszerkereskedő látta el őket áruval.67 A társaságot Magyarországon képviselő Gianozzo Cavalcanti és Filippo Frescobaldi kereskedelmi tevékenységéről mindössze egy adat maradt fenn. Eszerint Zsigmond 1300 arannyal tartozott nekik a szállított árukért, amelyek nyilván a királyi udvar drága kelmék iránti keresletének kielégítését célozták.6 8 Az üzletet valamikor 1426 elején köthették meg, mert Ca­valcanti ekkor Budán tartózkodott, és a pénz behajtására az év vége felé tettek lé­péseket. 1426 márciusában ugyanis Cavalcanti Pipo budai házában tanúskodott Gi­ovanni Lamberteschi, Antonio Buonaccorso degli Strozzi, Onofrio Bárdi társaságá­ban.69 Az 1300 arany behajtása körül támadt bonyodalmak egyébként a figyelmet Pipo pénzüzleteire irányítják. Mind ez ideig csak jelzésekkel tudtunk szolgálni, ami Pipo és az országban tevékenykedő olaszok kapcsolatát illeti. Megállapítottuk, hogy pénzkölcsöneiket, á­ruhiteleiket egyaránt igénybe vette. Azt is láttuk, hogy nem csak ő kapott tőlük pénzt, hanem maga is kölcsönzött honfitársainak, és így valamilyen formában ré­szesedhetett azok üzleti hasznából is. Ez ugyan magas méltóságával nehezen volt összeegyeztethető, de abban a társadalmi rétegben, amelyhez tartozott, egyáltalán

Next

/
Oldalképek
Tartalom