Századok – 1995
Közlemények - Nógrády Árpád: „Magistratus et comitatus tenentibus” II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez I/157
160 NÓGRÁDY ÁRPÁD idején fölbukkanó agaso és infertor tisztsége mögött nagyobb méltóságot feltételezni nem indokolt.2 0 A közelmúltban pedig Kristó Gyula a lovász — pohárnok és étekfogómester 12. századi helyzetét értékelve alkalmi szereplésükből arra a következtetésre jutott, „hogy sem tisztségük nem nyert még végleges formát, sem a funkció léte polgárjogot" 2 1 Hasonló álláspontot képvisel Engel Pál is, aki az udvari méltóságok kialakulásának időpontját II. András uralkodásához kötötte.22 A szerteágazó feltevések hatására az udvari méltóságok kérdésében máig sincs egységes álláspont. Ez döntően alighanem a korai források szűkösségével magyarázható. Felvetődik azonban egy módszertani kérdés is; Jogosult-e vajon Nána 1055., Gábriel 1148. vagy pl. Sebes 1209. évi udvari tisztségének említésében automatikusan az udvari méltóságok későbbi pozícióját látnunk? Amennyiben nem, úgy mikorra tehető a magister agasonum, — dapiferorum, — pincernarum „hivatalának" főméltósággá (országbárói poszttá) alakulása? S végül: az udvari méltóságok korai meglétének esetleges elvetésével kiket számíthatunk a magyar arisztokrácia legfontosabb döntéshozói-végrehajtói közé? A továbbiakban a felvetett kérdésekre próbálok meg választ adni. * * * ( A korai magyar királyi udvar szerkezetének illetve a kormányzati rendszer egyes elemeinek értelmezése szempontjából Anonymus és Rogerius mester műve is , igen fontos információkat tartalmaz. III. Béla jegyzőjének munkája a jó emlékű király halálát követő évek politikai, társadalmi viszonyainak lenyomata, s vélhetően a „bárói" tisztségek szempontjából is tükrözi kora felfogását. Anonymus a 44. fejezetben, a vezéri udvar helyének kiválasztása kapcsán említi meg a lovászmester tisztségét: „Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el i azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig."2 3 A Névtelen, magister agasonum adatát a szakirodalom mint a 13. század elején újra fölbukkanó udvari méltóságok egyik első példáját említi2 4 Mégis, indokolt-e vajon a csupán igen okos kunnak (qu- 1 endam Cumanum, virum prudentissimum) mondott Csepelt pusztán a tisztségelnevezés vitathatatlan egyezése alapján főméltóságnak tekinteni? Aligha. Anonymus, aki nem titkoltan az arisztokrácia érdekeinek-igényeinek szószólója, nem a magyar vagy a kun vezérek egyikét tette meg lovászmesterré! Pedig a magister agasonum elvileg az ország tanácsának rendes tagja, azaz olyan méltóság birtokosa, amelyre a hét fejedelmi személy a vérszerződés alapján jogosan tart igényt! Elképzelhető lenne, hogy az 1200 körüli évek nagy ideológusa éppen maga cáfolná meg alaptételét Csepel „országbáróvá" emelésével? Hiszen ezzel azt sugallná hogy az uralkodó a tanácsba belépésre jogosító posztokra, a származástól függetlenül, mindössze a személyes képességeket mérlegelve bárkit kijelölhet. Ez utóbbi lehetőség olyannyira ellentétben áll a gesta belső logikájával és mondanivalójának egészével, hogy véleményem szerint nyugodtan elvethetjük.2 5 Ezzel együtt azonban a lovászmesteri tisztség szerepét is át kell értékelni. Az elmondottak alapján valószínűtlennek tetszik, hogy Anonymus korában a magister agasonum posztját az ország egyik igen fontos méltóságának tekintsük.2 6 Sokkal inkább „egyszerű" udvari tisztségviselőnek tűnik, aki ugyan lehetséges, hogy a királlyal személyes kapcsolatban áll, ám formális funkciója mégis
