Századok – 1995

Közlemények - Vajda László: A népvándorlások kérdéséhez I/107

122 VAJDA LÁSZLÓ földönfutókká] válván az Okeanos melletti partvidéket lakó népek által Hogy ezek az avarok elűzték a sabinorokat, vándorlókká [vagyí földönfutókká] válván az Okeanos melleti partvidéket lakó népek által, akik a vidéket otthagyták az Okeanos kiáradása következtében keletkezett köd miatt, és griffek95 feltűnt [vagy. megjelent] sokasága [miatt]. Az a hír [vagy: szóbeszéd] járta, hogy ez [a csapás] nem szűnik meg addig, amíg [a

griffek] az emberi nemet fel nem falják. Ezért hát ezen bajok [vagy: szörnyűségek] által űzetve, [az avarok] megtámadták a közeli népeket, s mivel a támadók erősebbek voltak, a támadásnak kitettek elköltöztek, amint a saragurok is elűzetvén, föld miként a saragurok is ülkeresése során az akatir hunokhoz értek, döztetvén eljutottak az asok csatában meg is ütközvén velük a katir hunokhoz, népet [akatir hunok] legyőzték és megérkeztek a rómaiakhoz, részesedni szándékozván azok kedvességében. A császár [= I. Leo, 457-474] tehát és a mellette lévők szívesen fogadván és ajándékokat adva elbocsátották őket. A csakis a Suda-lexikonból ismert szövegrész eredetileg nagy valószínűséggel egy egységet alkotott a Priskos-töredékkel. Már egymagában a Porphyrogennetos kivonata is felismerhetővé tesz egy alapvető koncepciót, amely a kiegészített szövegben teljes határozottsággal megnyilatkozik: egy kauzálisan és időbelileg folytonos népvándorlás zajlik le az Okeanos és a Bizánci Birodalom közötti térségben; a mindenkori viszonylag Okeanos-közeli nép elűzi mindenkori, a kontinens belseje felé lakó szomszédját. A lánc tagjai: griffek —» Okeanos-parti népek —» avarok —»> sabirok —» saragurok („urogokkal" és onogurokkal) —» (?) akatir-hunok. Már a 19. századbeli filológusok megállapították (elsőként valószínűleg G.S. Destunis, 1861-ben megjelent orosz nyelvű Priskos-fordítása egy jegyzetében),9

6

hogy a Priskos-töredékben leírt vándorlás-sor erősen emlékeztet egy hasonlóképpen lökések