Századok – 1995
Tanulmányok - Gunst Péter: Az Osztrák–Magyar Monarchia mezőgazdasága a századfordulón VI/1219
1220 GUNST PÉTER ken a területeken a társadalom maga is sokkal több feudális vonást őrzött meg, mint Ausztriában vagy Csehországban. Az egyes régiók fejlődése tehát a maga útján haladt, a saját törvényszerűségeit követve. Mégsem lehet azt mondani, hogy a Monarchiát alkotó területek, régiók érintetlenek maradtak volna az egész Monarchia fejlődésétől. Ellenkezőleg: míg a gazdasági és társadalmi fejlődés fő vonalait az egyes régiók önálló fejlődése szabta meg, közben mind nagyobb szerephez jutott a Monarchia egészének gazdasága, annak közvetlen és közvetett hatása az egyes régiók fejlődésére. A Monarchia közös gazdasága fokozatosan, szinte észrevétlenül alakult k; . Az ugyan igaz, hogy az osztrák területek, a cseh és morva régió iparilag jóval fejlettebbek voltak, mint a többiek, ezeken a területeken már a középkorban gazdag városok sűrű hálózata működött, s az ipar és a kereskedelem már a 14-15. században igen nagy szerepet játszott a gazdaságban, de mindez még alig hatott a környező területekre, legfeljebb abban, hogy ezek a sűrű, egymáshoz közelfekvő városok rászorultak a magyar, a lengyel és a moldvai élelmiszerre, elsősorban az élőállatra és sokszor a borra. Az idő előrehaladtával, nem utolsósorban az uralkodóház egységesítő törekvései következtében a laza kereskedelmi kapcsolatok fokozatosan erősödtek, újabb és újabb gazdasági szálak szövődtek az egyes régiók között. Minőségi változás következett be a 18. század elején. 1711-ben a magyar függetlenségi mozgalmak végleg vereséget szenvedtek, ezzel megroppant a magyar rendi ellenállás gerince. Megnyílt a lehetőség az egész birodalom modernizálása előtt. Ugyanakkor az abszolutizmus győzelme nem volt teljes, az udvarnak figyelembe kellett vennie a magyar nemesség alapvető érdekeit. A változások legfontosabbika éppen a mezőgazdaságban következett be. Mária Teréziának a nemesség korlátozására, a jobbágyság terheinek enyhítésére, egységesítésére törekvő politikája fokozatosan érvényre jutott. A robotterhek rendezése, a jobbágyság ingyen munkaereje felhasználásának korlátozása a nemesi majorságokban azt a célt szolgálta ugyan, hogy az udvar számára biztosítsa a stabil adóalapot, mégis nagy jelentőségű volt ez az intézkedéssorozat a parasztság számára is. A Monarchia örökös tartományaiban, különösen Cseh- és Morvaországban jelentősen enyhültek a jobbágyság terhei, korlátok közé szorult, mérséklődött a nemesség hatalma a parasztok fölött. Figyelembe kell természetesen venni azt, hogy sem az egyes osztrák, sem a cseh-morva tartományokban nem volt azonos a parasztok helyzete, a jobbágynemesi viszony. A természeti körülmények a hegyes vidékeken a szabadabb paraszti fejlődésnek kedveztek, a cseh-morva területeken viszont lényegesen előrehaladt a földesúri árutermelő majorságok kifejlődése. Ezek az üzemek a jobbágyok robotmunkájára alapozódtak. Ez azzal járt, hogy az egyes tartományokban eltérő viszonyok uralkodtak, ezeket más-más módon és időpontban szabályozta a bécsi udvar. Nem utolsósorban függtek a jobbágy-nemesi viszony rendezésének körülményei, egyes szakaszai a különböző területeken a rendek és az uralkodóház erőviszonyától, még az örökös tartományokban is. Ez is oka volt annak, hogy az egyes rendelkezések az örökös tartományokban sem égyidőben, azonos módon
