Századok – 1995

Tanulmányok - Gunst Péter: Az Osztrák–Magyar Monarchia mezőgazdasága a századfordulón VI/1219

A MONARCHIA MEZŐGAZDASÁGA A SZÁZADFORDULÓN 1221 szabályozták a parasztok helyzetét, jogviszonyát. Ha azonban nem az egyes rendelkezéseket külön-külön, hanem magát a rendezési folyamatot mint egészet veszszük figyelembe, nyilvánvalóvá válik, hogy egészében a rendezés a jobbágyok helyzetének javítására, jogállásának egységesítésére irányult az egész birodalomban, elsősorban az örökös tartományokban, de tulajdonképpen még Magyarországon is. A magyarországi viszonyok egységesítése része tehát az udvar összbirodalmi törekvéseinek. A folyamat hasonló, ha némileg módosult formában játszódott is le. Itt Mária Terézia 1767-ben rendeleti úton valósította meg az úrbérrendezést, vagyis néhány év alatt felmérette a jobbágytelkeket, s ezzel útját állta a paraszti telkek esetleges kisajátításának a nemesség részéről, egységesítette a jobbágyi szolgáltatásokat, megszabta a jobbágyok robotterheit. Egyes területeken ugyan a parasztok számára a terheknek eme egységesítése azok némi növekedésével járt, általánosságban azonban egész Magyarországon a nemesi-jobbágy viszony állami szabályozását jelentette, s ezzel lényegesen korlátozta a jobbágyok kizsákmányolásának további növelését. Ujabb előrehaladást jelentett a jobbágyság felszabadításának útján II. József uralkodása. II. József a parasztok számára az örökös tartományokban és Magyarországon is társadalmi körülményeik javulását hozta. Eltörölte a jobbágy név használatát és a személyi függést. Megtiltotta a paraszti telkek kisajátítását, biztosította a parasztok szabad költözését, csökkentette az úriszékek hatáskörét a parasztok felett, s helyükbe a vármegyék bíróságait léptette. Biztosította a parasztok gyermekeinek szabad pályaválasztását is. E tárgyú rendeleteinek sorozata nyomán a jobbágyság röghöz kötöttsége megszűnt, a személyi függést tulajdonképpen a jobbágytelkek használatával kapcsolatos bérleti jogviszony váltotta fel. Ezek a reformok a parasztok helyzetének igen jelentős javulását hozták Cseh- és Morvaországban, valamint Magyarországon, s még egyes osztrák területeken is. A 19. század első felére tehát nagyjából egységesült a parasztság gazdasági és társadalmi helyzete a Habsburg birodalomban, kivéve a 18. század végén idecsatolt területeket, Galíciát, Bukovinát stb. Végül még Magyarországon is meghozta az 1836. évi törvényhozás azokat a hiányzó reformokat (például az ugar dézsmamentessége, az úriszék további korlátozása stb.), amelyek hiányoztak ahhoz, hogy a magyar parasztság is elélje az örökös tartományok parasztságának jogi státusát. 1836-tól már nem volt érdemleges különbség az osztrák, a cseh vagy a magyar paraszt társadalmi státusa között. A 18. században a mezőgazdaságban is lényeges változások következtek be. A korábbi évszázadokban Magyarországról csupán a szarvasmarha és a minőségi bor kerülhetett külső piacokra, mert a szállítás nehézségei a gabonakivitelt lehetetlenné tették. Gabonát szekéren csupán legfeljebb két napi járóföldre volt érdemes szállítani, így néhány nyugat-magyarországi uradalom és parasztnépe szállított gabonát a közeli osztrák városokba. 1711 után ez a tevékenység fokozatosan szélesedett. A szarvarmarha lábon történő exportja mellett nagyobb mennyiségben hajtottak ki sertéskondákat is Magyarországról, valamint juhokat és lovakat. E-mellett fokozatosan növekedett a gabonafélék kivitele. Javultak ugyanis a szekéren történő szállítás feltételei. Azok a katonai utak, amelyeket a 18. század folyamán Magyarországon építettek, egyúttal a gabona-