Századok – 1995
Figyelő - Gazdag László: Rómától a mongolokig V/1171
1176 FIGYELŐ Ahol az etnikai és rasszjellegek nem engedték meg ezt a tökéletes beolvadást, mint például Oroszországban, ott kidomborodott a tatár társadalom igazi jellege: a parazitizmus. Élősködtek a meghódítottak testén. Am a parazita lét elkényelmesít, elhalnak a kultúraképző mechanizmusok, akár a gyökerek a fagyöngynél, vagy az emésztőszervek a bélféregnél. Volt a mongol hódításnak Európában és a muszlim világban egy nem elhanyagolható következménye viszont. Bebizonyosodott, hogy a város, a védelmező városfal, a kőépítmények, mint a várak, kolostorok védelmet nyújtanak a félelmetes nomád lovassággal szemben. Magyarországon a mongol kivonulás után hatalmas lendületet vesz a vár-és városépítés, IV Béla király nem véletlenül vonul be a köztudatba második honalapítóként. Buda várossá fejlesztését, a budavári palota építésének elkezdését is neki köszönhetjük. Egész Kelet-Európában meggyorsul az urbanizáció, az építészet általános fejlődése. Nyugat-Európában egyébként valami hasonló zajlott le a 10. század első hét évtizedében, amikor a magyarok nyilaitól rettegtek mindenfelé. Szintén a városépítkezés, a várak, kőépítmények létrehozása, valamint a nehézpáncélos lovagi harcmodor bizonyult hatékony ellenszernek. Ez utóbbi viszont az ipar, a fémművesség fellendülését hozta magával, a páncélkészítés fontos tevékenységgé vált. A nehézpáncélos lovast nem bírta el a hagyományos paripa, ki kellett tenyészteni a nehéz, lomha, de erős lófajtákat. Amelyek majd aztán eke elé foghatók lesznek, illetve ökör helyett a teherszállító szekeret vontatják. Ez a nehéz lótípus hiányzik ugyanakkor a muszlim arab területekről... így függnek hát össze az események, folyamatok! Történelmi kihívások jelentkezése és az arra adott válaszok, az innovációs kényszererők fellépte és a társadalom elmozdulása a megfelelő irányba. Kalandozó magyarok a 10. században, válaszként a nehézlovasság megjelenése, ami viszont új lótípust kíván, és ebből következik az európai agrárforradalom. Mongol betörés Kelet-Európába, a város- és várépítkezés fellendülése, a keleti periféria időleges felzárkózása a centrumhoz a 15. század végére. A városépítés kibontakozása kedvez az iparosmesterségek fejlődésének, ezek elválásának a mezőgazdaságtól, a céhek kialakulásának. A másik oldalon nyilvánvalóvá válik a parazita-formák zsákutca jellege, a mongoloktól a 20. századi Harmadik Birodalomig. A kultúrák ereje, fejlettsége dönti el, hogy a hódító, vagy a meghódított kerekedik-e végül felül. A mongol betörés még valamire gyakorolt nagy hatást: a nemzettudat csíráinak kifejlődésére. A mészárlás egyformán érintett jobbágyot és nemest, még a király is arra kényszerült, hogy Trau várából kiszökve egy csónakban kuksoljon napokon át, a nyílt tengeren. Akkor az a csónak jelentette Magyarországot... A közös sors, az érdekazonosság felismerése, az „országban" való gondolkodás már előképe volt a nemzetben való gondolkodásnak. „Ami nem pusztít el, megerősít!" — Nietzsche igazsága a népekre is vonatkozik.