Századok – 1995
Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155
1162 MAGYAR ZOLTÁN' várban öt öntött szobor található, melyek közül egy Mátyás királyé. S minthogy látni és birtokolni szeretné, kéri, hogy küldje fel hozzá Prágába azokat. Két héttel későbbi válaszában a főherceg Kassáról „helyére teszi a dolgokat". Mint úja, nem öt, hanem csak négy öntött rézszobor van, s nem is Mátyás királyt, hanem Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázolja három szobor. E-zenkívül — fűzi hozzá — van még egy lovas szobra is Szent Lászlónak a templom előtt, szintén bárddal a kezében. Majd megjegyzi, hogy a szobrokat nem küldheti fel, nemcsak azért, mivel súlyuk nagy, hanem inkább azért, mivel a magyarországi és erdélyi népnek az a hite, hogy míg e szobrok megvannak, addig a török Váradot be nem veheti; végül elmeséli: a lakosok ostrom alkalmával már több ízben lekiáltották falaikról a törökre, ne fáradjanak hasztalan, szent királyaik úgyis megvédik őket. A törökök ennek következében oly magas sáncokat csináltak, hogy azokról a városba láthassanak és a templom előtti szobrokat lőhessék — de mégsem sikerült golyóikkal eltalálniuk. Rudolf december 14-én kelt levelében már a fentiekre reagálva írja, hogy „öccse leveléből látja, miképpen rosszul volt tudósítva, midőn azt hallá, hogy ama szobrok világi tárgyúak; mert tudván, miben van a dolog, nem kívánta volna azokat, valamint hogy most már nem is kívánja".2 9 A Váradon megfordult idegen katonák közül is többen felfigyeltek a lovasszoborra. Egy bizonyos Rossi kapitány 1598. évi jelentése szerint a ló „molto grandé".30 Naplószerű feljegyzéseiben a tüzérparancsnok, Giovanni Marco Isolano gróf is említést tesz a Szent László-szoborról: „Opera certa molto bella et quasi incomparabile per quei tempi." (Valóban igen szép mű, és az akkori időkhöz képest hasonlíthatatlan.)31 Miskolczi Csulyak István már többször idézett híradását követően legközelebb a 17. század közepén hallunk a lovasszoborról. Egy evangélikus lelkész, Conrad Jacob Hiltebrandt a II. Rákóczi Györgyhöz küldött svéd követség tagjaként járt Váradon. Naplójában a városról részletesen is beszámolt; a minket érdekő rész így hangzik: „Mutattak itt nekünk egy nagy, öntött lovasszobrot, amelynek lovasa a közhit szerint az itt eltemetett László királyt ábrázolja."32 Tudjuk, 1660-ban Várad elesett, és ezáltal megpecsételődött a szobrok sorsa is. Ennek ellenére még évtizedek múltán is találkozunk olyan híradásokkal, melyek meglévőnek tudják a királyszobrokat. Az erdélyi szász Matthias Miles 1670-ben írta az alábbi sorokat: „1389-ben (sic!) János váradi püspök Szent László tiszteletére egészen ércből való alakját örök emlékeztetőül két kolozsvári mesterrel, Máiton és György rézöntőkkel — ahogy az emléken való felirat bizonyítja — megcsináltatta. És most ott ül Szent László szép lovon, magasan kiemelkedve, mint egy vitéz lovag, és török szekercét tart kezében, azelőtt egészen le volt aranyozva."3 3 Majd az álló szobrokat is ismerteti. Az 1683-ban írt Speer Georg Daniel-féle Magyar Simplicissimus egyéb adataihoz hasonlóan valamely korábbi elbeszélésre támaszkodik útirajzában: „Szent László királynak Váradon látható életnagyságú képmása. Lóháton, művészi módon ércbe öntve, márvány kő talpon, a nagyobb templom bejáratánál. Felette csodálatos, hogy a törökök ostroma alkalmával az éjjel-nappal belőtt ren-
