Századok – 1995
Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155
A KOLOZSVÁRI TESTVÉREK VÁRA DI KIRÁLYSZOBRAI 1163 geteg golyóból egy sem találta el, holott a falakat körös-körül meglehetősen átlyuggatták. Úgy mondják, Szent László király itt van eltemetve."3 4 Várad 1660. augusztus 27-én 44 napi ostrom után jutott a törökök kezére. A megszálló seregben ott volt a 17. század híres török utazója, Evlia Cselebi is, aki részletesen beszámolt az ott történtekről. Művében természetesen kitüntetett figyelemmel kezeli a Várad talizmánjai-ként emlegetett királyszobrokat, ám az azokról szóló szövegrész meglehetősen zavaros és nehezen értelmezhető: „Várad belső vára előtt néhány híres uralkodónak szobra állott. Némelyike bronzból volt s lovon ülő helyzetben volt felállítva. Fácseti Ali aga azt mondá, hogy miféle bélpoklos bálványszobrok ezek? S lovát neki ugratván, szablyáját úgy dobta a bronzszoborhoz, hogy annak a szobornál; a jobb kaiját egyszerre leszakította, mint egy uborkát. A többi nép is kardjával csapott erre a bálványra. Némelyeknek a kardjuk darabokra törött, de Ai agának régi német kardja volt, s néhány bálványt összevagdalt vele. Ezek a szobrok olyan szépek voltak, hogy mindegyik ragyogott az aranytól, mindegyik felért egy-egy Rum (Rumélia) tartomány adójával. Szemeik éjjel világító kőből, körmeik húsz karátos gyémántból voltak, némelyiknek kezében drágaköves, zománcos buzogány és dárda volt, derekukat öv, vállukat pajzs díszítette. Némelyik lóháton ülve, másik pedig gyalog volt; aki lovaikat látta, azt vélte, hogy elevenek. Mindegyiknek termete felért két ember termetével. Az elfogott papoktól kérdezősködtem e szobrok felől, s mondtam, hogy ezek mily szerencsések, mivel ezeknek semmi sem árt. Egy pap azt mondta nekem: »Ezeknek az ércük az Ádzsemországban (Perzsia) levő Nakhcsevánból jött először. A bronz kétféle anyagból áll, fele ón, fele réz. Hogy a bronznak sárga színe legyen, cinket is kevernek hozzá, s akkor a sárga aranyhoz hasonló bronz lesz. (...)« A mi váradi szobraink, melyeket Ali aga karddal vagdalt el, mind nakhcsiváni bronzból voltali és sem tűztől, sem ráspolytól nem kellett őket félteni, mert semmiképpen nem lehetett őket összetörni. Ez az Ali aga pedig hogyan vágta karddal a szobrokat. Az öreg pap szörnyen elbámult ezen."3 5 A költői túlzásokkal teli szövegből annyi biztosan kiderül, hogy a királyszobrok egyikében már a bevonulás során kárt tettek. Komolyabb mérvű rongálás azonban ekkor még nem érhette azokat, mert a későbbiekben újra találkozunk említésükkel, sőt további sorsukat is nyomon követhetjük egy ideig: „A főszerdár annak a zsákmánynak, melyet egy agája átal Erdélyországból hozatott, az értékesebbjeit nem helyezte el Váradon, hanem Belgrád várába való elküldés végett a sok különféle ezüst és arany evőkészletet, a temérdek művésziesen kidolgozott, drágaköves feszületet, keresztet, a gyönggyel, gyémánttal, zafírral kirakott aranyos nyakékszert és koszorúkat, a különféle árukat, posztókat és fehérneműket a törvény kívánalma szerint Ali pasa mind leltárba vette, s aztán agájának átnyújtotta. Azután a fentebb említett szobrokat, csodálatos képeket, néhány ezer harangot és csengettyűt, a különféle mozsárágyúkat, a szépen kidolgozott ágyúkat és más hadiszereket mind húsz-harminc bivalytól és ökörtől vont szekérre rakatta. Mikor felkészülődtek, Ali pasa szerdár urunktól, a többi vezírektől és előkelőktől én szegény is elbúcsúztam, s Alláhban bízva útra indultam.
