Századok – 1995
Közlemények - Magyar Zoltán: A Kolozsvári testvérek váradi királyszobrai V/1155
A KOLOZSVÁRI TESTVÉREK VÁRA DI KIRÁLYSZOBRAI 1161 nappal, a császár alapítványa szerint, Dávid zsoltárait éneklik az egymást váltó énekesek. Vára szembetűnő, mind Szent László roppant nagyságú lovas szobra, mind épületeinek nagyszerűsége miatt."2 4 Szkhárosi Horváth András, a magyar reformáció arkangyali hevületű prédikátora 1549-es, Váradot ostorozó versében annak egyik szimbólumát sem kíméli: Várad nagy kárt téssz mind ez országnak, Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak, Csak zabot paliasz az nagy érez lónak, Hiszem az Istent, alítod vaknak. Oly igen féltem az török császár Meg ne jargalná Szent László lovát, Fogva ne vinné sok kövér papját, Az kik kerengik szép koporsóját. (Panasza Krisztusnak) A katolikus papból protestánssá lett Heltai Gáspár 1575-ben Kolozsvárott kiadott Chronicá-jáhan Várad hírességei között említi: „Várad, a püspekséghely, holott jeles két torony vagyon és az előtt egy igen nagy templom egy erős várban, holott is az sz. László teste nyugszik, és Zsigmond királyé és császáré. Ott láthatni e szent László szép réz képét is, niely egy nagy réz lovon ül, és egyéb réz királyi képeket."2 5 IstváníTy Miklós — Heltai kortársa — ugyancsak beszámol róluk egyik történeti munkájában, megjegyezve, hogy Szent László lovasszobra a székesegyház előtti téren talapzatra van állítva.2 6 Az 1598-as ostrom visszaverését követően Várad újra az érdeklődés középpontjába került. Ekkor készültek a mái- említett képi ábrázolások is. A megsűrűsödő figyelemből persze kijutott a híres királyszobornak is: „Magát a várost a hagyomány szerint megboldogult László magyar király alapította, akit a papok szavazó testülete a szentség méltóságával tisztelt meg, és az égiek sorába iktatott. Az ő emlékezetére szentelt lovasszobor mind a mai napig megvan Váradon; (...) bronzból öntötték, annak idején teljes nagyságban arannyal volt bevonva; éppen akkora, mint egy lovas, amekkorának Antonius császár a római Capitolium magaslatán, Gattamelátát Padovában, Bartholomeus Coloenust Velencében csodálhatjuk, bár ez a miénk nem oly tökéletes művészettel készült (a mi szobrunk durvább munka), hiszen idevalósi Polyclitusok: Márton és György műve, amint ugyanitt a szobor felirata hirdeti. Maga a király amazon bárdot tart magasra emelt jobbjában (,..)"2 7 — írja Erdély története című munkájában Szamosközy István, majd egy, a szoborhoz fűződő hiedelmet is elmesél: „Beszélik — ki tudja, igaz-e vagy csak légből kapott koholmány —, hogy a törökök között, amilyen babonás népség, híre teijedt: Szent László király fentebb már említett bronzlova olyat nyerített, hogy még a törökök is meghallották, és az ostromlottak számára örvendetes csodajelként magyarázták. Állítólag ennek lett következménye, hogy idejében elvonultak az ostromlott vár alól, bár erejük még ki sem merült, csak éppen nem reménykedtek a vár elfoglalásában."2 8 Kultúrtörténeti szempontból roppant érdekes az a Rudolf császár és Mátyás főherceg közötti levélváltás, melyre az ostromlók elvonulta után mindössze néhány nappal került sor. Ebben Rudolf az íija öccsének, hogy úgy értesült, a váradi
