Századok – 1995
Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075
10í<2 KOVÁCS LÁSZLÓ H2, valamint H4 és Hl egy típusúnak számítva — K.L.) ugyanazon korszakban es egyazon állam határain belül keletkezhetett, de nem mindegyikük ugyanabban az idben és ugyanabban a verhelyen."50 A nagyharsányi kincs elrejtését 100&-1010 közé keltezte, mivel sem olyan bajor, sem pedig olyan sváb dénárt nem tartalmazott, amelyet 1009-et követően vertek, s nem volt benne Jaromír cseh herceg (1003,1004-1012) pénzeinek egyetlen késői típusa sem. Végkövetkeztetése szerint, a lándzsás dénárt I. (Szent) István a koronázása, azaz 1000, valamint 1010 között verethette. Ezért utasította el Kenneth Jonsson fent idézett véleményét a pénz késői, csupán 1008-ban meginduló veréséről arra a logikus ellenvetésre alapozva, hogy az összegyűjtött ékszerek, nemesfém-nyersanyag és H2 típusú dénárok „hazai" állományához is szerezhetett tulajdonosa 10 éven belül egy maréknyi külföldi érmét.51 Stanislaw Suchodolski úgy jutott az említett időhatárokhoz, hogy a dénár verésének kezdeti időpontját a koronázási aktushoz való kötés elfogadásával határozta meg, utalva arra a magyar szakirodalomban is kimerítően tárgyalt tényre, hogy az ábrázolt és megnevezett LANCEA REGIS félreérthetetlenül jelezte, az e méltóság magyar sorrendjében feltehetőleg első, megnevezetlen királyi tulajdonosának személyét. Az uralkodó immáron király voltát hangsúlyozta a hátlapi körirat, valamint a templomhomlokzat érmeképében a pénzverőmester nevét felváltó, és ismételten a REGIA CIVITAS-ra utaló RE Cl rövidítés is. Nehezebb feladatnak bizonyult a lándzsás dénár verési időtartamának megállapítása. A nagyharsányi kincsből ismert 2 verőtőpárral tízezer dénárnál többet alig lehetett készíteni, ehhez a munkához pedig néhány nap is elegendő volt. Mivel — éppen e sorok írójának akkor még bátortalanabb véleményével szemben — a Peter Berghaus közölte ismeretlen svédországi lelőhelyű példányt52 is hivatalos veretnek ítélte, ezért a jelenleg ismert max. 4 verőtőpárból következtetve, alig pár heti munkával elkészíthető néhány tízezer dénár kiverésével számolt. Ennyi dénár verését a koronázás időpontjának táján akár egy hónap múltán már be is fejezhették, de kevesebb példány kiverését követő rövidebb-hosszabb szünet után, akár még a következő évtizedben is folytathatták. A kétszakaszos kibocsátás feltételezése melletti érvnek tekintette azt a tényt, hogy a nagyharsányi kincsben nem jelentkezett az említett Peter Berghaus közölte denárváltozat.53 Stanislaw Suchodolskinak I. (Szent) István többi érmetípusára is hasonló részletességgel kitérő gondolatmenete végül is azzal az összefoglalással zárult, hogy az új király pénzverését bajor, cseh és lengyel (utóbbi elsősorban az első szakaszra vonatkozólag) mintára kétszakaszosként magyarázta: az elsőben, 1000-1020 között, a pénzverés még csupán alkalomszerű és kevéssé fejlett volt, s ez idő alatt mindössze néhány (tíz)ezer H3, H2 és H4 típusú dénárt gyártottak részben különböző pénzlábbal, míg a másodikban, azaz 1015 után rendszeresen, s fejlett keretek között milliószámra bocsátották ki az egyik dénár pénzlábához sem kapcsolható Hl típusú obolusokat.54 A5.3. Amint az a fentiekből kiviláglott, Stanislaw Suchodolski gondolatmenete a közép-európai hasonló fejlődés feltételezésére, s kizárólag a kincsleletek érmeanyagára épült. Ez a módszer azonban nem alkalmazható all. század eleji Kárpát-medencére, mert innét és ebből az időből — éppen a nagyharsányi kincs kivételével — nem ismeretesek kincsleletek. Egyetlen olyan kincs sincsen, amely-
