Századok – 1995
Közlemények - Kovács László: Újra a nagyharsányi kincsről és a Lancea Regis köriratú denárról V/1075
A NAGYIIAHSÁXYI KINCS ÉS SZENT ISTVÁN DENÁRA 1081 A fentieket tehát úgy összegezhettem, hogy miképpen nincs zakrzewi és/vagy sochaczewi H2 dénár, hanem csupán egyetlen, s legvalószínűbben Sochaczew környéki leletből való példány, ugyanúgy egyáltalán nincsen Mózgowo lelőhelyű H2 dénár sem. Gedai Istvánnak e felvetéseit a típus példányainak jegyzékéből törölni kell! A.5. A H2 dénárral kapcsolatos két újabb véleményről: A lándzsás dénár immáron két évtizede vitatott kérdésköréhez újabban két olyan külföldi hozzászólás is történt, amelyre reagálni szükséges. A5.1. Kenneth Jonsson a nagyharsányi kincs elrejtését a lelet összetétele alapján 1010 körüli, vagy valamivel korábbi időre becsülte, de nem tartotta lehetetlennek, hogy a H2 dénárt ugyancsak tartalmazó, s 1002. évi zárópénzű (terminus post quemű) zakrzewi kincset44 még korábban ásták el. Rámutatott, hogy a típust csak csekély mennyiségben verhették, de talán hosszabb ideig, amint erre a karlbergi lelet (záróéve 1018) H2 típusú denára látszik utalni. Mivel pedig a nagyharsányi kincsben e dénárnak csupán két különböző verőtővel készült példányai voltak, ebből arra következtetett, hogy a kincs nem sokkal a dénárok kiverése után a földbe került, kimond va-kimondatlanul sejtetve azt, hogy éppen ezt a típust tartotta a kincs legfiatalabb részletének. Ezért nem meglepő, hogy összefoglalásában a lándzsás dénár verési idejét 1008-1013 között határozta meg.4 5 Gedai István egy más céllal írott tanulmányában, már Kenneth Jonsson munkájának ismeretében, nem tért ki az abban írottak kritikájára, hanem a saját álláspontját ismételte meg: „A belföldi kincsleleteknél meghatározó a nagyharsányi lelet. Nem csak ténye, amely a Dbg. 1706/a dénár István király kibocsátásának meghatározását lehetővé tette, hanem Bruno augsburgi veretét tartalmazva azt bizonyítja, hogy 1006 után még a Dbg. 1706/a volt a hivatalos pénz, a CNH. I. 1. csak ezután készülhetett, s ha a két típus közé iktatjuk a CNH. I. 7.-et akkor a CNH. I. 1. aligha készülhetett 1015 előtt."46 Később újból érintette a fenti kérdést, de Kenneth Jonsson véleményének különösebb bírálata nélkül saját korábbi álláspontjához ragaszkodott: eszerint a lándzsás dénár kibocsátása azonnal követte I. (Szent) István koronázását, tehát 1000-ben vagy 1001-ben kezdték veretni. Mivel pedig a nagyharsányi lelet 1006 előtt nem kerülhetett a földbe, a dénárt ekkor még veretni kellett vagy legalábbis forgalomban volt.47 A5.2. A lándzsás dénárral kapcsolatos nézeteket részletesebben a magyar pénzverés kezdeteit áttekintő Stanislaw Suchodolski értékelte, kiindulásképpen elfogadva Gedai István alaptételét, miszerint a H2 típusú dénár I. (Szent) Istvánnak a koronázását követő időszakban kibocsátott verete.48 A király érmefajtáinak sorba rendezésekor azonban nála a lándzsás dénárt (H2) — szemben a magyar kutatás egybehangzó állásfoglalásával — megelőzte a bosarvei típusú dénár (H3), majd kettejüket az obolusrajzú dénár (H4) s végezetül maga az obulus (Hl) követte. Érdekes kapcsolatokra figyelt fel e típusok között: a pénzlábban a H2 és H4, a hátlapi érmekép bajor előzményében a H2 és H3, a hátlapi körirat szövegében a Hl és H4, valamint a H2, a verőtő készítésmódjában és a köriratok betűtípusában a H2 és H3 mutatnak mindig 2-2 típusnál49 jelentkező kapcsolatokat. Mindebből arra következtetett, „hogy a fent elemzett három típus (H3,
