Századok – 1995
Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033
1046 MESTERIIÁZY KÁROLY díszes, ezüst berakásos kétélű kardok (Petersen-féle S típus) gazdái nem egyszerű közvitézek voltak (Budapest-Erzsébet-híd, Vác-Csörögi szőlők, Szob-Kiserdő, Beszterec, Székesfehérvár). Ezek a fegyverek északi importból kerültek Magyarországra. Nem mindenki jutott hozzájuk. Hasonlóképpen vagyonos emberek tulajdonában voltak azok a kardok is, melyeknek egy kivételével csak hírmondójuk maradt ránk: a kardhüvely díszes vége (koptató). Ilyenek kerültek elő Dombrádon, Gyulafehérváron, Beszterecen és Székesfehérváron.6 2 A történeti adatokból következtetve a Székesfehérvár és Budapest környéki, valamint a Felső-Tisza vidéki kardok többsége a fejedelmi kíséret új elemeihez köthető. Ok azonban nem azonosak a Bodrogköz vidékén korábban megfigyelt, etnikai alapon szerveződött kísérettel. Azok a temetők, amelyekből az említett kardok előkerültek, folyamatosan használatban voltak a 10. század közepétől, vagy már korábbról a 11. századig. Az etnikai kíséretet ekkor telepítik el bodrogközi szállásairól más helyre — talán a Bácskába. A kardos vitézek a fejedelmi hatalom letéteményesei voltak, majdnem hivatalviselők. A 10. század végétől belőlük alakul a várispánságok katonasága és tisztségviselő rétege.6 3 Az elmondottakból kitűnik, miért oly szegényes az ország közepének és benne Budapestnek honfoglalás kori emlékanyaga. A magyar fejedelmek közül Árpádot és talán Kurszánt a nemzetségének maradékaiból egy-egy nemest temették el Budán. Utódaik viszont már saját udvaraik valamelyikében temetkeztek, mint ahogy 11. századi királyaink is mind a saját alapítású házaikban vannak eltemetve. Nem fogunk tehát sem fejedelmi nagy- vagy kiscsaládi temetőt találni. A legfeljebb két generáción át megfigyelhető gazdag sírok alapján nincs sok reményünk nemzetségfői sírok előkerülésére sem. Olyan temetőkre sem számíthatunk, mint Kenézlő, vagy Karos, mert a fejedelmi kíséretnek a segédnépekből alakult csapatai részben az ország keleti kapujában települtek meg, részben pedig a Vág mentén, a nyugati kapu őrizetét is ellátva. Fővezérük valamelyik herceg volt, rendszerint a trónörökös. Az ő temetkezési helye valamelyik későbbi udvarhelyén kereshető. 950 tájáig a segédnépek kíséreti elemei folyamatosan lakják a Bodrogközt. Ekkor hirtelen megszűnnek temetőik, ami elköltözésükkel magyarázható csak. Korábban e kérdés nem is vetődött fel, mert e temetőkben legalább három nemzedék halottaival számoltak. Elköltözésük oka nyilván katonai szempontok miatt történt. A keleti veszély, a besenyők nyomása Taksony házasságával megszűnt. Anonymus szerint kun (besenyő) hercegnőt vett feleségül. Az ország közepét a határokon védték. Budapest környékén fejedelmi udvarok hálózata alakult ki, melyekben szolgálónépek éltek. Ezért találunk szegényes sírokat és temetőket nagy körzetben. Csak sajnálhatjuk, hogy a régi, hibás szemlélet folytán e temetők közül egyet sem tártak fel, nem voltak eléggé mutatósak az emlékeik. A szolgálónépek falvaira, melyekben a szolgálatok szerint századokra és tizedekre beosztva éltek a fejedelem népei, kevés számú fegyveres, a későbbi decuriók és centuriok elődei vigyáztak. Ezek síijai lehetnek a lovas és fegyveres sírokban nyugvó katona elemek. Az elmondottak alapján talán jobban érthető, hogyan vált egy-másfél nemzedéknyi idő alatt a félnomádnak mondott magyarokból földműves falulakó.
