Századok – 1995

Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033

1044 MESTERIIÁZY KÁROLY nagyon korlátozott érvényűek. A Felső-Tisza vidékén tapasztalt régészeti jelenségek viszonylag kis területre jellemzőek. A Kőrös-Maros vidékén egészen más jellegű gazdag sírok csoportosulása figyelhető meg. Rájuk a gazdag díszítésű női ruházat jellemző: a csüngős díszítésű kaftánok (Algyő, Szeged-Bojárhalom, O-szentiván, Szentes, Nagyteremia, Hódmezővásárhely). Ez a csoport tűnik fel Budakeszin és Rákospalotán is. Mindkét helyen nagy temetőhöz kapcsolódik jelenlétük. E temetők a 10. század első harmadában nyílnak, és folyamatosan használják őket a 10. században (a budakeszi temetőt Erdélyi I. véleménye szerint legalább Géza fejedelem koráig, de a temető kiterjedése alapján ez a kor a 11. század is lehet), sőt a rákospalotait a 12. század elején is. A 950-es évektől keltezhető a Kuruclesen elpusztított temető egyetlen (?) megmentett sírja (gömbsorcsüngős fülbevaló felső része, karperec, nyakperec). A nyéki templom szomszédságában fekvő temető a 10. századi Nyék falu köznépi temetője volt. Ha a Budaörs-kamaraerdei leletek ugyanahhoz a temetőhöz tartoznak (1908-ban három kengyel, 1958-ban 11 sír S végű hajkarikával), akkor a 10. század második felét folyamatosan használt temetők jelzik. Következésképpen az ország közepén a régészeti anyagban egyetlen változás mutatható ki: a farkasréti típusú leletek, ill. temetkezések eltűnése. Ezt talán a keszi törzsbeliek megjelenése mutatja Budakeszin. A pesti oldalon, annak ellenére, hogy több lelőhelyet tartunk nyilván, a 10. század első felében nincs törés a leletanyagban. Újabb tárgytípusok megjelenése pedig nem jelez új lakosságot (trapéz alakú kengyelek Csornádon és Nagytarcsán, kétélű kurdok). Minthogy honfoglaló magyar fejedelem vagy törzsfő sírját még nem sikerült megtalálni, sem feltárni (pedig Árpád sírjának felfedezésére nem kevés pénzt és időt áldoztak a múlt század óta), ezek gazdagságára legfeljebb csak következtethetünk, elképzelésünk lehet róluk. Az európai kora középkori fejedelmi temetkezések azt mutatják, hogy e sírokból nem sajnálták a nemesfémet (Apahida, Sutton Hoo, Pouan, Kunbábony). Árpádot és közvetlen utódát még bizonyosan teljes pompában temették el. De a Budapest környéki honfoglalás kori sírok és temetők jellegzetességeit nem tekinthetjük teljesen véletlennek. A gazdag sírok feltűnő hiányának más magyarázata van, mint az, hogy eddig nem találtunk rájuk. Valószínű, hogy már a 10. század első felében új temetkezési szokások honosodtak meg a hét magyar törzsben. Ennek következtében a férfiak sírjai nem tükrözik társadalmi rangjukat. Ez a magyar törzseknél is az öröklődő jogállású nemesség kialakulásának a következménye. A nemesi réteg kialakulásának első feltűnő jele, hogy az előkelők közösségükben elkülönülnek. Temetkezéseikkel vagy a temetők szélén találkozunk, vagy még gyakrabban a közösségtől teljesen elkülönülve, magányosan. Az előkelők síijára Európa szerte nagy sírhalmokat emelnek, körülárkolják őket. Néha meg lehet figyelni, hogy az így elkülönített sírok fölé utólag templomot építenek, majd megkezdődik a templomokba való temetkezés, még gyakran teljes pompában.5

9 A magyar temetőkben az elkülönülés egyik formája a kiscsaládi temetők megjelenése. Gyakran csak egy kiscsalád 3-5 sírja válik el a közrendűek tömbjétől (Hencida). Ekkor valószínűleg a szegényes megjelenésű sírokban is hasonló vagy azonos rangú egyének nyugszanak a csökkenő mértékű mellékletadás mellett is. Máshol az előkelők kiscsaládjai teljesen különálló temetőkben találhatók meg