Századok – 1995
Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033
A MAGYAR FEJEDELEM ÉS KÍSÉRETE A 10. SZÁZADBAN 1043 veretet ismerünk, melyek hasonmásai a zempléni és szabolcsi temetőkön kívül máshol is (Bulgáriában és Szerbiában) előfordulnak. Valószínűleg azonos mester készítette a rakamazi, a tarcali és az egyik karosi tarsolylemezt. A szablyák markolatát és hüvelyét díszítő arany és ezüst lemezek palmettás mintái is erre a műhelyre vallanak (Tarcal, Geszteréd, Tiszasüly). A sokféle tárgy díszítésére felhasználható veretek egy sajátos ízlésvilágot elégítettek ki. A harci morál elsőbbsége mellett a férfiak minden tekintetben, így külső megjelenésre is kiemelkedtek a nemek között. Ugyanennek a rétegnek temetőiben a nők lényegesen egyszerűbb ruházatban jelennek meg, ékszerük is kevés. Különös jellegzetességük lovaik díszes kantálja és nyerge. A női lószerszámok díszítésére leggyakrabban aranyozott ezüst fémrozettákat alkalmaztak (Karos, Mándok, Sárospatak, Szinyér, stb.). Mivel a rozettás lószerszámos sírok zöme magányosan került elő, így előkelő nők temetkezéseinek tarthatók. A karosi temetőkben több is előfordult belőlük (legalább hét),5 5 ezért csak arra gondolhatunk, hogy a kíséret egyik vezetője Karoson élt. A kíséret nagyon gazdag síijai harci moráltól fűtött életvitelt tükröznek. H. Steuer kifejezésével élve ez a „Lebensstil" a jellemzőjük. Úgy mutatkoznak, mintha a társadalom legelőkelőbbjei lennének. Más népekre és korszakokra vonatkozóan G. Kossack állapította meg, hogy a kiemelkedően gazdag sírok (az ő kifejezésével élve Prunkgräber) „gyakran régészeti periódushatárokat jelölnek, magasabb kultúrák és egy olyan barbár kultúra találkozási területén jönnek létre, amely a kulturális változás időszakában van".56 Ez a germán és kelta temetkezési szokásokból leszűrt általánosítás a magyar viszonyok közt többszörösen is érvényes. Először is a magyar településterületen belül szélen helyezkedik el a kíséret Felső-Tisza vidéki tömbje. Ugyanakkor e terület a helyi 9. századi szláv lakosság déli határvidéke is volt. Archaikus temetkezési szokásaikkal (ők még mindent a sírba tettek), eltérő társadalmi tagolódásukkal (katonai szervezet), a központtól eltérő gazdasági helyzetükkel (nincs köznépi régészeti csoportjuk), kulturális hagyományaik különbözőségével (szaszanida hagyományokon alapuló művészet) a magasabb kulturális szint útját járó fejedelemséggel szemben elmaradottabbak. A megtelepedésük utáni második nemzedékben nemcsak e területről, de régészetileg az egész országból nyomuk vész. Ezzel periódushatárt képeznek a 10. századi Magyarországon is. A kultúraváltás gazdasági és társadalmi változást jelez, melyet már Szőke B. is észrevett.5 7 H. Steuer szerint, aki a Meroving kori temetők gazdag síijait vallatta, ,Az úgynevezett vezéri (Fürstengräber) sírok a germán törzseknek nemcsak egy kis vezető rétegére vonatkoznak, hanem — mivel földrajzilag behatároltak — egy viszonylag széles, az egész országban elteijedt, és mert materiálisán jelentős gazdagsággal rendelkező, ezért szociálisan magasabb szinten levő családi szövetségek csoportja, új világnézetének és új életstílusának kifejezései. Egy sor ilyen család nemesihez hasonló pozícióra emelkedett, ha rangját néhány generáción át tartani tudta."58 Amit tehát a magyar fejedelmi kíséret gazdag temetőiben tapasztalunk, korántsem példátlan jelenség, a Meroving kori temetőkben is ezzel találkozunk. A bodrogközi korai, két generációs temetőkben tapasztalt mellékletadási szokások, melyeket a rangfokozatok közvetlen tükröződésének szoktak tartani,