Századok – 1995

Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033

A MAGYAR FEJEDELEM ÉS KÍSÉRETE A 10. SZÁZADBAN 1035 fejedelemség központja. Az Árpád és Fájsz közötti fejedelem személye vitatott, így helynevekben megőrződött szállásai is bizonytalanok maradnak. Mindezeket figyelembe véve azt gondolhatjuk, hogy a honfoglalás után egy rövid ideig az ország központja, a fejedelem szállásai valahol a Tisza mentén fekhettek. A Dunántúl elfoglalásával az ország közepe az anonymusi hagyomány szerint alakulhatott. Fájsz idején a Duna mentén volt az ország közepe, Taksony korától pedig bizonyosan a mai Budapest környékét tekinthetjük a centrumnak. Bár a fejedelmi udvar helye időnként változott (Taksonyé Taksonyban, Géza fejedelemé Esztergomban volt), e helyváltoztatások az ország központján belül maradtak. Hasonlóképpen lehetett ez az avar korban is. Az egyetlen ismert avar kagáni temetkezés (Kunbábony) közel van Taksonyhoz.1

3 Az ország közepének rögzüléséhez a főhatalom megszületésének hagyománya szükséges, amelyet valami sacrum erősít meg. E hagyományt az Arpád-ház Attilától való leszármaztatásában találták meg, kiegészítésként az aquincumi romokat is Attila személyéhez kapcsolták. A sacrum Árpád sírja lett. Az ország közepének kialakulásában természetesen valóságosabb tényezők játszanak szerepet. Jacek Banaszkiewicz szerint a fejedelmi hatalom számára a fennhatóság központja a legmegfelelőbb tartózkodási hely szokott lenni. Ez a legszebb hely, a leggazdagabb vízben, fűben, vadakban, ez a földi paradicsom. így is jelenik meg Anonymusnál, a prágai Kosmasnál a cseh törzs letelepedésével, és a Krónika Wielkopolskában Lech területkiválasztásával kapcsolatban.14

E szempont elsődlegesességét igazolja, hogy amikor a központ helye változik, e változás igazolásául új ideológia is jelentkezik. Amikor Székesfehér-vár lett az ország közepe, Kézainál a Noé hegye lesz Árpád sátrának táborhelyévé. Magyarországon más központ, amelyhez hagyomány és sacrum ilyen formában kapcsolódott, nem volt. Anonymus hagyománya érezhetően pogány kori, és mintha a regősök csacsogó énekéből merítene, mint ősi forrásból. Több megyében kimutatható, hogy egy-egy nagyobb nemzetségi birtok képezhette a megye magvát.1

5

Pest és Pilis megyében csak a Kurszántól leszármazott Kartal nemzetségnek voltak kisebb birtokai, alig több, mint amennyiről Anonymus tudósít. Ugyanakkor a fejedelmi család tagjainak szállásai, udvarai azt jelzik, hogy a fejedelmi központ a Duna mentén rögzült. Pest megye kialakulásának hosszú folyamata e kettősség jegyében játszódott le. Amikor István király megszervezi a területi alapon működő közigazgatást, a várispánságokat és királyi vármegyét, Pest megyéről nem hallunk semmit. Mi több, Pest megye csak a 13. század közepén bukkan fel, de nincsenek hozzá tartozó várföldek, nincsenek várnépei, sőt egy 15. századi okirat szerint soha sem volt ispánja. Ugyanakkor Pestnek volt vára, melyet még Taksony fejedelem ajándékozott el az uralkodása alatt beköltözött izmaelita kereskedőnek (Anonymus adata). Pest környékén királyi uradalmak (Pfalzok) feküdtek. Ezeket szervezték át újra és újra, míg végül megjelenik előttünk Pilis és Pest megye. Az uradalmi központok közé tartozhatott Pest, Csepel a Nagysziget északi csücskében, Cinkota: Pesttől 15 km-re keletre, ahol 1074-ben Géza és László herceg is megszálltak, Óbuda: ahol a királyi ház őreiről hallunk, a Pilis erdőben Dömös. A Pilis erdő lábánál, szintén királyi birtokon, az egykori római táborban kialakított vár volt az a központ, amely alá