Századok – 1995
Tanulmányok - Mesterházy Károly: A magyar fejedelem és kísérete a 10. században V/1033
1036 MESTERIIÁZY KÁROLY rendelték a Buda és Pest körüli birtokokat. Visegrád megyéjéhez tartozhatott a bal part is, melynek ugyan nincs írásos nyoma, de az viszont kizárt, hogy Nógrád, Visegrádhoz képest az Újvár, alá rendelték volna e területet, melynek szintén nincs nyoma. A pilisi erdőt később erdőispánsággá szervezték, ezt megyévé, s ekkor jelenik meg Pest megye is. Eredetileg tehát Visegrád megye keleti fele lehetett. Várát, a római ellenerődöt talán sohasem használta a fejedelem. A mellette kialakult Pest egy része királyi ajándékként került Ottó comeshez, aki azt 1061-ben a zselicszentjakabi monostorra hagyja.1 6 A terület megszervezése a visegrádi várispánság majd megye megszervezésével válik látványossá, melynek kiépülését a régészeti kutatások nagy vonalakban tisztázták.1 7 Budapest környékének egyházai is jelzik, hogy a környék beilleszkedése az egyház hierarchikus szervezetébe eltér az átlagostól. Túl sok ugyanis a püspök joghatósága alól kivett egyház és kápolna. Ilyenek a királyi birtok kápolnái (Fejéregyháza, Óbuda, stb.).1 8 Mivel azonban a legkorábbi egyházak sem lehetnek korábbiak Géza uralkodásánál, időrendi értékük nincs a fejedelmi hatalom kiépülésének kezdeteire vonatkozóan. A Duna budai partvonalának körzete a szemben fekvő Pesttel együtt a fejedelemség központjának tekinthető véleményünk szerint a 10. század első évtizedétől. Ezek után azt várnánk, hogy ez a régészeti leletekben úgy tükröződik, hogy itt vannak a fejedelmek temetkezései, az előkelők családi temetői, és a fejedelem kíséretének, szolganépeinek nagyobb temetői is itt sűrűsödnek. Ezzel szemben Budapesten és az ország közepének sírleletei az átlagosnál szegényesebbek, a környéken kiemelkedően gazdag sírleletek sincsenek. Három közepesen gazdag temetkezésről van tudomásunk, ezek közül egy (Budakeszi) feltárását végezték szakszerűen. A legkiemelkedőbb, valószínűleg magányosan eltemetett sír férfié, a farkasréti temető területén került elő. Aranyozott ezüst veretekkel gazdagon díszített tarsolyán már szinte egybefüggő lemeznek hatnak az öntvények. A díszítés módja archaikus jellegzetesség, a későbbi időben főleg tarsolylemezeket alkalmaztak e célra. Ezt tanúsítja a veretes és lemezes tarsolyok aránya Oroszországban és a vikingek kereskedelmi útvonalai mentén, valamint Magyarországon. (Keleten összesen két tarsolylemez van, nálunk 25.) Archaikus a férfi öweretkészlete is, melyen virágbimbós minta látszik. Párhuzamai a Kijevtől DK-re fekvő Jelizavetgrádban kerültek elő. A lószerszám csörgős veretei is archaikusak. A farkasréti sír a honfoglaló magyar régiségek legkorábbi rétegébe tartozik.19 Ezen kívül abba a csoportba, amelyben a férfiak jelennek meg díszes külsőben. Minden részletében a Felső-Tisza vidék gazdag sírjaihoz csatlakozik, és kapcsolata van a Nyitra vidéki magyar tömbhöz is (Szered, Sárfő). Mint magányosan eltemetett sír azt jelezheti, hogy halottja rangjánál fogva is elkülönült közösségétől. E rangot nem ismerjük, de legfeljebb nemzetségfő lehetett. A két következő rangos sírnak szintén a ruhadíszei különlegesek. Mindkét sírban nő nyugodott. Az egyik Rákospalotán került elő még a 20. század elején. Sírjából 10 csüngős kaftánveretet mentettek meg. Bizonytalan, hogy magányosan temették-e el, vagy egy köznépi temető közösségéhez tartozott.2 0 A másik gazdag női sír Budakesziről való. Az előkelő nő kaftánját 13 nagy csüngős veret díszítette, ingén kisebb csüngős veretek voltak. E temetőből előkerült sír azért is fontos,
