Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
1024 M Ali KAY JÁNOS alig valamivel nyugatra Sarmizegetusa Regiatól. Vö. C. Daicoviciu: Dakien und Rom in der PrinzipatszeitANRW 11,6,1977, Abb. 2. térképe. 117 Daicoviciu-Ferenczi-Glodariu 1989, p. 121 csak Téglástól vehette azt, hogy Castaldo 10 ezer Lysimachust küldött Ferdinánd császárnak, mert ilyen adat sehol máshol nem szerepel a forrásokban. - Egy másik közvetítő forrás lehetett volna Kővári László, azonban az ő adatai Tégláshoz viszonyítva pontatlanok, és legendás elemeket is bőven tartalmaznak: 1852, pp. 50-52. - Uő 1857, pp. 35-36. - Uő 1859, pp. 5, 12. 118 1916, p. 12. 119 Szakály Ferenc in Bernardo Áldana magyarországi hadjárata. Budapest, 1986, p. 55. - A III. Gyula pápa által elrendelt vizsgálatra lásd Podhradczky József: Martinűziánák. Magyar Történelmi Tár 1, 1855, pp. 246-266: a pápa Fráter György gyilkosait nemcsak fölmentette, hanem büntetleneknek is nyilvánította. Vö. Horváth 1872, pp. 369-376., továbbá Schuller, J.R.: Handschriftliche Vormerkungen aus Kalendern des sechzehnten und siebzehnten Jahrhunderts. AVSL 3, 1848, pp. 348-386: a Martinuzzi meggyilkolására vonatkozó vizsgálat iratanyaga „befindet sich in der Batthianischen Bibliothek zu Karlsburg". Barta Gábor 1988-ban népszerű formában ismertette egyes, az alvinci gyilkosság okaira és körülményeire vonatkozó, Bécsben és a Vatikánban fennmaradt iratok anyagát, a Fráter György birtokában volt aranyra és ezüstre vonatkozó adatokat azonban könyve nem tartalmaz: Vajon kié az ország? 228 1. 120 Források, Castaldo levele 1552. jan. 30. - Ferrari 1877, p. 258.- Tröster 1666, pp. 59-60. - Kenderesi 1812, pp. 61-62. - Bucholtz 1836, pp. 292-293. 121 Források, bécsi kézirat. 122 Források, Miles 1670, p. 46. - Centorius 1566, pp. 148-149. - Bethlen Farkas 1687, IV p. 174. 123 A birodalmi éremverésre vonatkozó, 1559-ben Augsburgban hozott rendelet szerint a 23 karát 8 szemer finomságú császári dukát névleges (nominális) súlya 3,49 gramm volt, és 3,44 gramm súlyú aranyat tartalmazott: Bürger 1995, p. 40. 124 Források, Tröster 1666, pp 59-60. - Fasching 1725, pp. 61-62. - He ne 1836, pp. 83-84. 125 Források, Castaldo 1552. jan. 30. - Centorius 1566, pp. 148-149. - Lazius, bécsi kézirat. 126 Források, Téglás 1896-1898, p. 9. 127 Források, Forgách 1788, p. 36. 128 Források, Miles 1670, p. 45. - Lazius, bécsi kézirat. - Bucholtz VII, 1836, pp. 292-293. 129 Lásd Források, Bucholtz VII, 1836, pp. 292-293.! 130 Semiramis azonban nem I. Tukulti-Ninurta kortársa vagy felesége, hanem III. Sulmánu-Asarídu asszír uralkodó (kb. Kr. e. 859-824) felesége volt, Samuramat néven, innen a Semiramis névalak. Vö. E. Klengel-Brandt: Reise in das alte Babylon. Leipzig, 1970, pp. 40-44. Borzsák István: Semiramis kertjeitől a Csörsz árkáig. Az MTA I. Oszt. Közi. 30, 1978, 433^435. 131 Lehet, hogy egy helyi népmonda megőrizte az 1543-as felfedezés emlékét, hiszen a „babonás nép hallani véli a vizbe temetett Decebál dariusi kincseket zörögni, melyek felett sárkány ül, ki lapos farkával az iszaptól tisztogatja aranyait...". Lásd Források, Fodor-Brúz 1904-1905, p. 117. - Megemlítjük még azt a Hunyad megyei román népbabonát is, amelyet Téglás Gábor jegyzett fel: ha a kígyó lenyeli a kígyókövet, akkor hatalmas szárnyakat és karmos végtagokat növeszt, tehát sárkánnyá lesz: Egy hunyadmegyei tengerszemhez fűződő néphiedelmek. Ethnographia 17, 1906, pp. 358-359. Az adatot említi Erdész Sándor: Kígyókultusz a magyar néphagyományban. Debrecen, 1984, 127. 132 II. Homann: Drache. RGA 6:1-2, 1985, pp. 132-133. 133 Winkler 1965, pp. 230-231, további adatokkal. - Reichert 1993, pp. 313-314. 134 Reichert 1993, p. 313. - K. Cichorius: Die Reliefs der Traianssule. Berlin, 1896, Textbd. 2, Taf. 23, Bild 74 u. 75. - Bartoli-Belloni-Ciaccone 1672, Tab. 58, 227-229. részlet, és Tab. 22, 146. kép 2, valamint Rossi 1684, 70. tábla, 230. kép után, részlet. 136 IDR 111,3. Bukarest, 1984, No. 271, Fig. 204. 136 M. Petrescu-Dímbovi(a: Scurtá Istorie a Daciei preromane. Iafji, 1978, p. 133, és 23. kép 6., továbbá M. Petrescu-Dimbovi(a-M. Dinu: Le trésor d'objets d'or de 'M'-- jni. Dacia 19, 1975, 3. és 4. ábrák. 137 y Bolinde: Vases romaines décorés de serpents. Ephemeris Napocensis 3, 1993, p. 127. 138 Kővári 1859, I., p. 127. - Forgách Ferenc: Martinuzzi és Izabella históriája. In Erdély öröksége, I. Bp., 1942/1993, p. 97. 139 Lásd Források, Bethlen 1687, IV p. 174!
