Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
1022 M Ali KAY JÁNOS felállított, damaszkuszi Apollodoros által alkotott, a dákok hatalmának megsemmisítését ábrázoló colonnának a román nép ethnogeneziséhez. 86 Russu 1966, pp. 97-100. - Daicouiciu-Ferenczi-Glodariu 1989, pp. 121-122, ahol Miles Mátyásig visszamenően írnak az 1543-as leletről, 20 ezer Lysimachus aranynak tartva a talált érmek számát. 86 Daicouiciu-Ferenczi-Glodariu 1989, pp. 46—47, 121-137. p. 121. még a 40 ezer érmet is megkérdőjelezi. - O. Iliescu: Les -tétras taté res >• de Lysimaque, trouvés á Baia Mare. StCl 10, 1968, pp. 87-92. - Winkler 1965, p. 225, ahol kicsit korrigálva idézi Gellius kifejezését - ex manubiis: Despre räzboaiele dacice. - G. Florea: Observations concerning the Roman conquest. ActaMN 26-30, 1989-1993, 1,1, p. 37: „The population, on the face of the Roman attack, buried its implements (discoveries from Valea Largá and Strimbu) or the hoards of coins discovered accidentally during the last centuries." Nyilvánvaló, hogy az elmúlt századokban véletlenül talált éremkincsekbe nemcsak az 1803-1804-es leleteket kell beleértenünk, hanem az 1543-asokat is. - V. Miháilescu-Bárlibá: Räzboaiele Daco-Romane. Ibid. pp. 42—43. - Cf. E. Cizek: Le saeculum Traiani. Ibid. pp. 70-71, Traianus költséges építkezéseiről. - Glodariu 1976, op.cit. 87 1966, 104, 3. j„ 111., 33. j. 88 1951. 89 Ferenczi-Ferenczi 1989-1993, 1,1, pp. 91-103. - fi. Paribeni: Optimus princeps. I. Messina, 1926, pp. 296-297, 30. j. - Valójában a dák királyi vártól kissé délebbre van a Sargetia-Sztrigy völgye, lásd az 1. ábrán a térképet! 90 A Sarmizegetusa Regia mellett elrohanó patak nevét az egyik legutóbbi részletes térképen nem találtuk, tőle délkeletre a V. Godeanu, északnyugatra pedig talán az Apa Grádi^tii, a Várhelyi patak fut: C. Daicoviciu: Dakien und Rom in der Prinzipatszeit. ANRW 11,6,1977, Abb. 2. A Sargetia-nak, azaz Sztrigynek hidronímiailag egyedül megfelelő V. Streiului viszont ezen a térképen a Sarmizegetusa-tói délre lévő és 1299 m magas Rudele hegy déli oldalából eredne, és innen egy darabig délre folyik. Némileg eltér ettől Daicouiciu-Ferenczi-Glodariu 1989, Fig. 51. térképe. Ez azonban aligha lehetett a 106-os elrejtés helye, hiszen a római támadás egyik iránya éppen délről tartott észak felé. A víznevek közötti ellentmondásra lásd Finály 1916, p. 32. A legpontosabb Györffy György térképe: Györffy AMF III, Budapest, 1987, Ilunyad megye térképe. - A térség legújabb térképére lásd A.A. Rusu: A hátszegi kerület középkori templomai. Tanulmányok Gerő László 85. születésnapjára. Bp., 1994, pp. 335-344, 104. képek. 91 Ritoókné Szalay Ágnes: A római feliratok gyújtói Pannoniában. In Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Budapest, 1994, pp. 318-324. A cikkre Kovács László hívta fel a figyelmemet,amit köszönök. - Megyericsei János (Johannes Mezerzius, Johannes de Megeriche) gyűjteményére lásd Istoricul cercetárilor epigrafice din Transilvania, IDR I, 1975, pp. 335-48, és III/l, pp. 19-22., továbbá Daicouiciu-Ferenczi-Glodariu 1989, p. 123. 92 Emlékbeszéd Torma Károlyról. IITRTÉ 10, 1899, p. 15. További forrásokat sajnos nem ad meg. 93 Wollmann 1983, pp. 7.,35., 227. 94 M.J. Ackner-Fr. Müller: Die römischen Inschriften in Dacien. Wien, 1865, p. IV. és Nr. 32, Anir. 2. - WolhrTann 1983, p. 35., 8. jegyzet. 96 Lásd a 13. jegyzetet! 96 Megjegyezzük, hogy Erdélyben egy római kori város romjait már a honfoglalók ismerték a 10. században (Chron. Hungarorum finita Bude... per Andreám Hess. Budae 1473/Budapest 1973, p. lOv): Tercius uero capitaneus Gyula fuit ... qui ciuitatem alba ml1.1 in erdeel in uenatione sua inuenerat, que iam pridem a Romanis constructa fuerat. (Horváth János fordítása rossz - p. 24. -, mivel a Krónika nem nagy, hanem fehér városról ír.) Ezt Györffy természetesen Gyulafehérvárral azonosítja: Györffy AMF II, 1987, p. 143. Kérdés azonban, hogy lehetett-e nagyvadra vadászni a honfoglaláskor is lakott Apulum romjai fölött vagy közelében, vagy egyáltalában, fel lehetett-e fedezni Apulumot az erdélyi bolgárok egyik élő központjában vadászat során. Apulum a mai vár területén feküdt, ahol 895-ben vagy utána vadászatra alkalmas erdőséget vagy tágas síkot feltételezni puszta spekuláció. A gyulafehérvári vár területén, tehát Apulum romjai között találtak 9. századi bolgár sírokat, és a Maros menti bolgárok központja Apulum római, fehér kőfalai között volt. A 11. századi templom építésekor egy olyan honfoglalás kori lovastemetkezést romboltak szét, amelynek leletanyaga archaikus, tehát 10. század eleji. Az egykori római falak között a honfoglalók a 10-11. században legalább 4-5 temetőt nyitottak: Bóna István in Erdély története, I. Budapest, 1986, pp. 183, 193, 207, 219. Nem hisszük, hogy Gyula és vitézei bolgár és honfoglaló sírok között
