Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 993 meghódításáig virágzott. Az átmenet idején megváltoztak a fémedény-típusok is.192 A Burebista-Decebal korszak nemesfémekben való gazdagsága ismert, ebből a korból származik a 112, kizárólag ezüstből álló dák kincs is. Kimutatták, hogy az aranytermelés a dákoknál királyi monopólium volt, és a bányászott és mosott aranyat Sarmizegetusában tárolták. Valószínűleg nem járunk tehát messze az igazságtól a következőket állítva: ha a perzsa birodalomban Kr. e. 480 körül a király, azaz Xerxes után leggazdagabb embernek, a lüdiai Püthiosznak módjában volt felhalmozni kétezer talentum ezüstöt, és hétezer híján négymillió Dareios arany-sztatért, azaz 50 tonna ezüstöt és 33 tonna aranyat,193 akkor az erdélyi aranybányák, aranymosó-helyek és felszíni aranyrögök birtokában lévő és királyi monopóliumával rendelkező géta-dák uralkodók évszázadok alatt bizonyára fel tudtak halmozni Püthioszénál jóval nagyobb kincstárat is. A jóval nagyobb arra utal, hogy nyilván sem 106-ban, sem 1543-ban nem volt mód a talált aranyérmek megszámolására. így akár az 5 millió vagy tíz millió, akár a 400 ezer olyan szám, amelynek pontossága csak egy további, szerencsés felfedezés révén lenne valószínűsíthető. Mi az 1543-as felfedezés jelentőségét tehát elsősorban nem abban látjuk, hogy hűl ad 40 ezernél bizonyára több, talán tízszer annyi Lysimachus-érem elrejtéséről és megtalálásáról, hanem abban, hogy kétségtelenné teszi a 106-os elrejtés és felfedezés tényét, függetlenül attól, hogy valóban 5 millió aranyérmet találtak-e meg Traianus katonái. A források (szemelvények) Ackner, Michael Johann: Abhandlungen über Monumente, Steinschriften, Münzen und Itinerarien aus der Römerzeit mit besonderer Hinsicht auf Dacien. Ein Beitrag zur Archäologie Siebenbürgens. AVSL I:iii, Hermannstadt, 1845, pp. 3-44. p. 34: az 1803-1804-es leletekről: „Noch sind hierbei zu erwähnen die wiederholter Weise, zwischen diesen jetzt von dichten und hohen Buchenwäldern überschatteten, mit Moos und Wurzeln überdeckten, Ruinen aufgefundenen griechischen Goldstücke, deren Zahl, und nur der offiziell bekannter, sich auf 1700 belauft. Wie viele mögen von den anwohnenden Walachen insgeheim durch Schleichwege über die Gebirgsgränze nach der Walachei verführt worden sein! Einige dieser schönen Goldstücke, von dem reinsten Golde, führen, KOH2N, andere BAI1AEÍ2L AYIIMAXOY zur Aufschrift. Einen größern Fischzug - über 40,000 Stücke, von der [sie!] nämlichen Fundorte, thaten, nach Lazius*, [lásd Források, Lazius!| walachische Fischer in dem nahen Strellflusse. Ackner, Michael Johann: Die Colonien und militärischen Standlager der Römer in Dacien im heutigen Siebenbürgen. Sonderdruck aus dem Jahrbuche der KK Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale, Band 2, Wien, 1857: p. 24: die Gewinnung edler Metalle gehölten zu den Regalien des römischen Kaisers und auch zum Theil in den Schatz der Staatseinkünfte, und viele tausend
