Századok – 1995

Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967

994 M Ali KAY JÁNOS Menschen wurden dazu verwendet; ... Polybios gibt deren Anzahl nur in den spanischen Bergwerken mit mehr als 40.000 Köpfen an. Daraus lässt sich eine Parallele für Dacien ziehen, welches bei weitem reichere Goldquellen besass und noch besitzt, und wöchentlich 208 Pfund reines Gold in die kaiserliche Schatzkammer abwarf,..." Aldana, Bernardo de Magyarországi hadjárata. Expedicíón del maestre de Campo Bernardo de Aldana á Hungría en 1548. Közreadja Szakály Ferenc. Budapest, 1986. pp. 188-189, 250: A barát halála után „...Gian Battista rátette a kezét a várra, nemkülönben a barát ott lévő és magával hordott ingóságaira,... s gyakorta szárnyra kelt a hú-, hogy Gian Battista csupán a baráttól több mint százezer dukátot zsákmányolt, merthogy annak kétségkívül nagy vagyona volt,... halálakor mindazonáltal mindössze tízezer dukátot meg egy ezüst evőkészletet találtak nála; ez utóbbit Gian Battistának adta a király, ... amint a fél világ tudja — Gian Battista már megkaparintotta a barát kincsét,...". Arneth, Joseph: Monumente des K. K. Münz- und Antiken-Cabinettes in Wien. Wien, 1850: p. 7: „Nach Lazius3 [Anm. 3J wurden in Siebenbürgen 40,000 Goldmünzen, die meisten von Lysimachus, gefunden. Als diess kund wurde, liess Georg Martinuzzi Nachforschungen halten, und in der That fand man 1000 derselben beim Cardinal Martinuzzi nach dessen Tode.4 [Anm. 4]." [Anm. 3]: Lazius 1551, p. 927 „...erzählt, dass walachische Schiffer um das Jahr 1540 aus der Maroseh in den Strig fahrend, in die Nähe eines Baumes ihre Schilfe gebracht, viele Münzen gesehen und die grosse Entdeckung gemacht haben." [Anm. 4]: Bucholtz [lásd Források!] fuhrt eben die 1000 Stück an; sie sind auch in dem Verzeiclinisse der Schätze Martinuzzis aufgezählt, welches das kk. geh. Haus-, Hof- und Staatsarchiv bewahrt." Bethlen, Wolfgangus Comes de [1639-1679]: Historiarum Pannonico-Dacicarum libri X. â clade Mohazensi MDXXVI usque ad finem secuii. In arce KreLisch [Keresd] Transylvaniae, [1687]. 2. kiadás [Benkő József gondozásában]: História de rebus Transsylvanicis. Editio secunda. Cibinii, vol. 1-2, 1782, 3,1783, 4,1785, 5,1789, 6, 1793. Állítólag ennek az 1793. évi kiadásnak a magyar nyelvű kézirata került a 2. világháború végén a Vörös Hadsereg fosztogatásai eredményeként Kijevbe, ahol Tardy Lajos szerint a Tudományos Könyvtárban őrzik, F 30, No. 133. számon. Kiss Károly in Magyar Nemzet, 1995. április 15., 20. 1687, Liber IV, p. 174: „Pallavicinus qui extra proximas fores rei eventum praestolabatur, audito strepitu irrumpit, stric-toquè gladio caput Monachi ad cerebrum usque dividit. ... Interim Castaldus audit repertam penes Monachum summám quinquaginta millium aureorum cusorum a militibus Hispanis esse direptam, cujus tarnen aliquâ parte Castaldus ab ils receptâ, earn militibus in stipendia erogavit. Inde imperatum ut Georgü arces Ferdinando tradantur, in his Ujvarum [Szamosújvár] ad íluvium Szamos situm, ... cujus Praefectus Paulus Csákius, idemquc gazae ac rerum pretiosarum Monachi custos erat: cujus opes eo loci conservatae, efïïciebant amplius quam ducenta quinquaginta millia florenorum Hungaricorum, (praeter ea, quae Alvinczini reperta fuêre) juxta haec auri infecţi octingenta et sep tu agin ta duo pondo, (in quorum singulis unciae sedecim numerantur,) argenti pariter infecţi, duo millia trecenti et octoginta Septem pondo, Lysimachia nummismata quatuor mille, (quorum singula quaternis aureis Hungaricis