Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
A DEBRECENI POSZTÓSZÖVŐK CÉHSZABADALMA 97 127 Hadd jelezzük ismét: a szabó- és nyírőcéh 1599. évi szabályzatának Takács által adott ismertetése tette lehetővé számunkra az iratnak az előzményeket figyelembe vevő értelmezését. 128 4i9 _ Az aba- és a szűrposztó megkülönböztetésére lásd fentebb a 66. jegyzetet. 129 Kováts F.: Nyugat-Magyarország áruforgalma a XV században a pozsonyi harmincadkönyv alapján, Bp., 1902, 99-103; Székely Gy.: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elteijedése a XIII-XVII. századi Közép-Európában, Száz., CII (1968), 3-31; Endrei W.: Középkori angol textilimportunk gyapjúszövetei, Száz., CIV (1970), 288-299; Pákh J.: A szövetbehozatal szerepe és struktúrája Bártfa, Epeijes, Kassa és Lőcse külkereskedelmében a XVI. század végén. In: Történeti Statisztikai Tanulmányok, IV Bp., 1980, 21-24, 56-57, 79; stb. 130 MGSz, VI (1899), 136. - Az alsólendvai árszabással közel egykorú, 1560. évi tihanyi számadásból kitűnően 1 krajcár= 1 1/3 dénár; 1 rajnai forint= 60 krajcár= 80 dénár= 4/5 magyar forint: MGSz, XII (1905), 154-155. 131 MGSz, VI (1899), 231-234. 132 „... a sartoribus et rasoribus non quadraginta denarii, ... sed dumtaxat tantum, quantum ab aliis artificibus... in locis tributorum exigatur". - Bonfini, aki a dekrétumot kivonatosan ismertette, tonsores et sarfores-ről beszélt: Decreta Regni Hungáriáé 1458-1490, Bp., 1989, 28. 133 JOK, I, 250-253; UBS, VII, 65-68. - A szabók és a nyírok (sneyder und scherer) Nagyszebenben is ugyanahhoz a céhhez tartoztak 1485. évi szabályzatuk szerint: UBS, VII, 402-406. 134 „... sartor unus cum rasore eandem domum minimé inhabitare valeant". - Abban tettek még különbséget, hogy szabólegénynek négy, nyírőlegénynek csak három évig kellett tanulnia a mesterségét: SzO, 32-38. 135 „... praenominata genera pannorum... ipsi rasores madidare debeant": JOK, II, 35-38. -A már különvált szabócéh 1561. évi szabályzata is előírta, hogy „senkinek óvatlan posztóból avagy zwrbol ne legyen szabad ruhát... csinálni": 64. 136 jyj< ^ _ Az 1599. évi szabályzat VIII. artikulusa megismételte a szabó és a nyírő szakma céhen belüli szétválasztásáról szóló 1468. évi rendelkezést: „... a szabó mester egyszersmind a nyírő mesterséget ne mívelhesse, a nyírő mester is [= sem] a szabó mívet együtt a nyírő művel, ... se penig a szabó nyírő mestert vagy szolgát, akivel pénzért vagy szegődség szerint míveltetne, háta megett [= házában; vö. 134. jegyzet] ne tartson, azonképpen a nyírő is szabó legényt vagy mestert, kivel a szabó művet műveltetné, ne tarthasson": Györffy (1930): 112. 137 A hosszú lemberg nyilván azonos a debreceni magisztrátusi jegyzőkönyvekben is többször említett hosszú lerembergerre1 (140. jegyzet). Az 1457-1458. évi pozsonyi harmincadkönyvben németül lang nurenberger: Kováts: 100; az 1542. évi nyugat-magyarországi harmincadnaplókban latinul nurnbergensis longus (és brevis): Ember Gy.: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén, Bp., 1988, 150. - Ez a magyar hangképzésben a nörömberger s a (nagyon gyakran előforduló) lörömberger, leremberger szóalakra módosult: Székely Gy.: Posztófajták a német és nyugati szláv területekről a középkori Magyarországon, Száz., CIX (1975), 779-780. - Fel kell azonban figyelnünk arra, hogy Kassa 1555. évi harmincadnaplójában mind a norimbergensis longus, mind a lembergensis szerepelt: Pákh: 112-113; a kolozsvári szabók és nyírok 1558. évi egyezsége különböző nyírási díjat állapított meg a lörömbergerie és a lembergerre (végenként 20, illetve 10 dénárt): JOK, II, 37; az 1603. évi erdélyi harmincadtarifa pedig különböző vámtételt vetett ki a norinbergensis és a leömbergensis bálájára: az előbbire 6 forintot, az utóbbira 5 forint 50 dénárt: EOE, V Bp., 1879, 194-195. - Az utóbbi bizonyára azonos a Kassa, Bártfa, Eperjes és Lőcse 16. század végi harmincadjegyzékeiben gyakran feltüntetett lembergensis-sze\, amely a morva-sziléziai posztók körébe tartozott; tehát nem nürnbergi, de nem is lembergi (Lwów), hanem löwenbergi (az egykorú nyelvhasználatban szintén Lemberg, ma Lwówek Slqski) terméket jelentett: Pákh: 79, 104-105, 109. 138 A szóban forgó posztófajták többsége feltűnt már az 1457-1458. évi pozsonyi harmincadkönyvben: Kováts: 99-102; túlnyomórészt megtalálhatóak az 1542. évi nyugat-magyarországi harmincadnaplókban: Ember: 142-143. - Az 1558 és 1561 közötti váci török vámnaplórészletekben boroszlói, igler, kisznicse, karazia, lorimberger és borgoman, az 1571. és 1573. évi budai török vámnaplókban ugyanezek (köztük a nürnbergi norimber néven) meg istamét is szerepelt: Vass E.: A váci török vámnaplók adatai az Alföld felől nyugatra irányuló XVI. századi áruforgalomról, Agrártörténeti Szemle (= AtSz), XIV (1972), 140-141; Fekete L. (- Káldy-Nagy Gy.): Budai török számadáskönyvek 1550-1580, Bp., 1962, 576-577. - A longis (londis), purgamal, karasia, lömberg, baraszlai és kisznicer nem hiányzott az 1603. és 1620. évi erdélyi harmincadtarifák tételei közül sem (az előbbiben stamet, bürkös, norinbergi és iglaui mellett): EOE, V 194-195; JOK, II, 244; behozataluk adatairól az 1599-1637. évi kolozsvári harmincadnaplók tájékoztatnak: Fr. Pap, Schimbul
