Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
98 PACH ZSIGMOND PÁL de màrfuri între Cluj §i Polonia ín registrele vamale Clujene. In: Acta Musei Napocensis (= AMN), XIV (1977), 381-382; Comertul Clujului cu orakele Slovaciei de astázi. In: AMN, XVI (1979), 239-240; Comertul Clujului eu Viena între 1599-1637. In: AMN, XVIII (1981), 178-180. 139 A brassói posztócsináló céh beszerzési és értékesítési szervezetéről: S. Goldenberg-S. Belu: Registrul productiei §i comertului eu postav de la Bra§ov din 1576-1582. In: AMN, VI (1969), 565-576. - A brassói és szebeni posztó forgalmára, többek között, az 1625-1627. évi erdélyi limitációk vetnek fényt: EOE, VIII, 299, 350, 383, 440. - E posztófajták nyírásának munkadíja körül is vita támadt a szabók és a nyírok között. „... az nyírőmester uraim — olvassuk egy 1628. évi kolozsvári iratban — az vásári míves urainknak posztót nyírni nem akarnának az régi mód szerint", azaz az eddigi áron. Arra hivatkoztak, „hogy az szebeni és brassai posztót, melyet Erdélyben csinálnak..., azokat nem nyírhetnék, miért hogy nagyobb munka volna véle, hogy sem mint az idegen országból hozott posztókkal". A két céh végül is abban egyezett meg, hogy „az Németországban csinált... posztó helyben marad", azaz az eddigi áron nyírják; ami viszont az erdélyieket illeti, új egyezséget kötöttek. Eszerint: „egész végből, akár brassai, akár szebeni posztó legyen, akár zöld, akár kék, fekete, akár fodor, akár köz[önséges], egyaránt nyírjék... per den. 28. Az szebeni és brassai baraszlaitól О az olcsóbb, boroszlói posztó módjára szőtt erdélyi fajtától], azt is egyaránt nyíljék, úgymint 15 pénzért". Ezúttal is hozzátették: „Hogyha valaki nyíretlen posztót felszabna, ... megbüntetódjék... annak elvesztése alatt": SzO, 110-113. - A nyírás munkadíját még a legrészletesebb erdélyi árszabályozások sem limitálták országos szinten. 140 DVJ, 1548/1549, 31, 38, 155, 182; 1550/1551, 19-20, 38, 46; 1554/1555, 30, 41; 1564/1565, 28; 1565/1566, 14. - Jánosdeák Mátyásnak karasiában is volt kinnlevősége: 1550/1551, 62. 141 Káldy-Nagy Gy.: Statisztikai adatok a török hódoltsági terület nyugat felé irányuló áruforgalmáról 1560-1564-ben. In: Történeti Statisztikai Évkönyv 1965-66, Bp., 1968, 42-44, 61-63, 81-82; ugyanitt a Szabó Máté társaságához tartozó Kádos Mihály és más debreceni kereskedők 1563-1564. évi posztóbehozataláról is; vö. az 1558-1561. évekre: Voss: 145-146., 148-149, 151. -Szabó Máté társaságának sorsáról: Roncsik J.\ Egy debreceni kereskedő cég pusztulása. In: DKK, 1927, 54-59. - Tar István felívelő pályájáról: Szabó I.: A tokaji rév és Debrecen 1565-1567-ben. In: DKK, 1933, 93. 142 Idézi Takács I. Lipót 1662. évi kiváltságlevelének a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában őrzött példányából: DT, I, 415. - A kentula feltehetőleg az angliai Kendal városában készült középminőségű posztófajtáról kapta a nevét: Endrei (1970): 299. - Afodorigler (fodorillyér) az igler (iglaui, jihlavai) posztó speciálisan kikészített: „fodorított" (bolyhos-fürtös felületűvé képzett) változata volt, amilyet — az olcsóbb boroszlóihoz hasonlóan — utóbb brassói posztócsinálók is készítettek: MGSz, IV (1897), 66-67. - A fodorítás (frisiren) szerepelt III. Ferdinánd nyírő-céhszabályzatában is: MGSz, VI (1899), 233. 143 A lanifex kifejezést az általunk átnézett szövegek mindig szürkeposztószövő (= szűrcsapó, szűrtakács) értelemben használták. Erre vall a fentebb idézett 1449. évi nagymihályi oklevél is (72. jegyzet), amely a szürkeposztó-készítést szolgáló három kölyű említése után felsorolta az oppidum telkesjobbágyait, köztük „sessiones... Fabiani lanificis, Jacobi Chapo, ... Pauli lanificis, ... Petri lanificis, ... Cozme lanificis"-. Sztáray, II, 442-443. - Ugyanezt jelentette a fullo szó is. Lásd pl. az 1608. évi pápai céhlevelet, amelynek latin nyelvű címe: „Leges et statuta fullonum in oppido Papa cohabitantium"; magyar szövege pedig így kezdődik: „Mi Pápán lakozó csapó mesterek, úgy mint Kakas Mihály, Csapó György, ... Csapó Márton, Csapó Benedek, ... Csapó András ... és többen ... rendtartásaink[at]... megírattuk": TT, XVII (1894), 652. - Más posztófajták készítőit latinul pannifexnek vagy pannitextomak mondták, pl.: ZsO, II, 1, Bp., 1956, 50; MGSz, IV (1897), 66; JOK, II, 451. 144 Jellemzőnek tekinthetjük, hogy az 1599. évi szabályzat, amely (mint láttuk) nagy részletességgel sorolta fel az egyes posztófajták nyírásáért a vásárműves szabóknak és a „közönséges embernek" felszámítható munkadíjakat, szűrposztó nyírásáról vagy szűrszabó számára végzett nyíró-munkáról nem ejtett szót. - Egyes debreceni mesterek talán megpróbálkozhattak a szűr(később guba-) csapáson kívül más posztófajta szövésével is. Az 1601. évi városi adójegyzékben a Csapókon kívül egy Posztós nevű lakos is szerepelt: DT, I, 286. 146 Györffy (1926): 12; (1930): 111. 146 Györffy (1930): 120, 122, 126; Zoltai (1938): 93. 147 EOE, III, Bp., 1877, 417; У 504; VI, 121. - A szűrposztókivitelt tilalmazó oklevelet erősített meg, illetve adott ki Rákóczi Zsigmond és Báthori Gábor fejedelem is 1607-ben, illetve 1609-ben: SzO, 93, 97-98.
