Századok – 1995
Tanulmányok - Makkay János: Decebál kincsei V/967
DECEBÁL KINCSEI 977 a kincs elrejtésekor köveket halmoztak föléje. J. Mathesius, aki saját maga is látott a kincsből származó érmeket, tehát Laziustól függetlenül tudott a leletről, megerősíti az aranyakat rejtő kőboltozat létét. Azt, hogy ő Laziustól független forrás, alátámasztja az is, hogy tőle eltérően állapította meg a súlyukat (több, mint két magyar arany), továbbá az is, hogy nem adta meg a számukat (lásd Források, Mathesiusl). Lazius hangsúlyozta, hogy az érmek számára vonatkozó adatát megbízható forrásból — ex fide dignis — hallotta, de ezt a forrást nem adja meg. Többet árul el ennél Lazius a müncheni és a bécsi kéziratokban, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy mindkettő későbbi, mint 1551, és így már módjában volt Bécsben a császár közvetlen környezetében annak orvosaként és történészeként (Medicus, et Rom. Regis Historicus) értesüléseket szereznie 1551 decembere, tehát Martinuzzi meggyilkolása után is. A könyvéhez képest többletet jelentő adatai a következők: hozzájutott ilyen érmekhez 1550 előtt és 1551. december 17. után is. Megállapította, hogy nemcsak Lysimachus, hanem, H2ZON azaz KÍÜON feliratúak is voltak közöttük.10 2 A leletet kapcsolatba hozta a 106-ban részben megtalált kincsekkel, megállapítva, hogy akkor a Decebál által elrejtett kincseknek csak egy részét fedezték fel, amiből az következik, hogy az elrejtés több helyre történt, az 1543-as felfedezéskor pedig az egésznek csak egy kis része került elő. A találási helyet Várhellyel, mégpedig Decebál székhelyével, Sarmizegetusa Regiaval, azaz Gradisca-val hozza kapcsolatba, és nem véletlenül ő is Gyulafehérvár, azaz Alba Iulia közelébe teszi. Utal rá, hogy a Decebál-kincs 106-os megtalálását egy Traianus által állított felirat is bizonyítja, amelynek szövegét Stephanus Scher bécsi szenátor és Johannes Verber budai {Ofen) pap közölte vele (müncheni kézirat).103 A bécsi kéziratban számos további dáciai felirat szerepel, amelyeket Scher szenátor, a Fuggerek egykori erdélyi képviselője és Verber, helyesen Ferber, másolt le és közölt vele.104 A bécsi kézirat még a müncheni töredékhez viszonyítva is tartalmaz többletet: Vannak olyan magyar vélemények, hogy Castaldo kapzsiságból ölette meg Martinuzzit, mivel az nagy kincsek birtokában volt. Ugyanis az 1543-ban talált aranykincs nagy részét Martinuzzi szerezte meg. Ez közismert dolog volt, ezért törtek az életére. Castaldo a barát kincseiből elküldött Ferdinándnak ezer Lysimachus aranyat, továbbá egy arany sárkányt, amely ötszáz dukát [tehát egy magyar dukátot 3,5 grammnak véve, 1,75 kg] súlyú volt. A sárkány nyilvánvalóan a más forrásokban10 5 emlegetett arany kígyó. Ferdinánd császár Laziusnak átadott vizsgálatra és meghatározásra Lysimachus érmeket, amelyek Martinuzzi és/vagy Castaldo küldeményéből származtak. Lazius azonban nemcsak ezeket látta, hanem évekkel korábban, tehát már Fráter György halála és Castaldo küldeménye előtt (azaz 1543 és 1551 között) olyan Bécsbe került Lysimachus-aranyakat is, amelyeket kereskedők vlachoktól Erdélyben vásároltak. Ez azt jelenti, hogy a Martinuzzi birtokába jutott, valamint a Moldvába csempészett Lysimachus-aranyakon kívül bizonyos számú arany különböző utakon forgalomba került. Egy ilyen esetet ismerünk, mégpedig azt a sekrestyést, aki a halászoktól szerzett aranyakon meggazdagodott10 6 (lásd Források, Mathesius 1563!).
