Századok – 1994

Történeti irodalom - Marta Fata: Jakob Bleyer politischer vertreter der Deutschen Minderheit in Ungarn (1917–1933) (Ism.: Tilkovszky Loránt) VI/1258

1258 TÖRTÉNETI IRODALOM Tisza a tizenkilencedik századi nagy magyar liberális politikus gárda szinte utolsó tagja. Nevezték 6t liberálisnak, sőt az igazi liberálisnak, de konzervatívnak is; politikáját nevezték konzervatív liberalizmusnak és állagőrző liberalizmusnak is. Tudjuk, hogy az ,.izmusok" a politikában sokszor tartalmukat vesztett relációs fogalommá válnak: gyakran nevezzük liberálisnak a toleránsokat és konzervatívnak azokat, akik nem igazán örülnek a változásoknak. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy e fogalmak tizenkilencedik századi kialakulásukkor tényleges tartalmakat hordoztak. Vermes Gábor Tisza István életének első valóban tudományos feldolgozásában (mely először 1985-ben az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg) szerintem helyesen e fogalmak használatakor tartalmakról és nem viszonylatokról beszél, a viszonylatokat nem e fogalmakban, hanem narratív körüljárásban közelíti meg. Tisza életében valóban az egyik meghatározó kérdés, hogy ó lépett-e le a hagyományos magyar liberalizmus talajáról, vagy a környezet, a magyarországi társadalom változott-e meg annyira, hogy ugyanazok, esetleg hasonló elvek, ugyanazok esetleg hasonló cselekedetek már más értelmet, értelmezést kaptak. Röviden van-e jogosultsága a századforduló magyarországi soknemzetiségű, újtípusú szociális feszültségektől terhes társadalmában az ortodox liberalizmusnak. Úgy vélem nincs. A századforduló több alternatívát vázolt fel (szociáldemokrácia, újkonzervativizmus, neoliberalizmus, stb.), melyek közül a valóban újak nem igazán váltak hegemónná, sokkal inkább a régi (talán kicsit csökött) változat uralkodott egészen az első világháború végéig. Tisza bonyolult egyénisége és helyzete a maga teljes egészében kibontakozik a könyv oldalain, megismerhetjük a nagybirtokost, a nagyurat aki a tőkés átalakítás aktív előmozdítója, akár mint bankvezér (amiben éppúgy sikertelen, mint saját birtoka igazgatásában), akár mint politikus, aki az 1910-es években nem vezeti be a koalíciós parlament által elfogadott adótörvénycsomagnak az ipari és kereskedelmi vállalkozásra ártalmas részét Megismerhetjük az 1867-es kiegyezési rendszer mindenáron való védelmezőjét, aki a dualista „egyensúlyt" az általa stabilabbnak tartott Magyarország túlsúlya irányába szeretné eltolni. Megismerhetjük a nemzetiségi politikust aki a végveszély, az első világháború napjaiban hajlandó bizonyos nemzetiségi engedményekre, pedig tisztában van vele, hogy már késő. Megismerhetjük azt a következetes liberális politikust, aki még a „végveszély" pillanatában sem hajlandó eltérni az elitre építő választójogi szabályozástól, felismerve, hogy ez, vagy a demokrácia vagy a konzervativizmus, számára elfogadhatatlan, alternatíváit hozza magával. És végül megismerhetjük azt a politikust, aki feltételeinek teljesítése után mindent megtett az első világháború győzelmes befejezéséért, félve attól, hogy a nemzeti öntudatukat kiteljesítő magyarországi nemzetiségek anyaországaik támogatásával különben az elszakadás gondolatáig s tettéig jutnak. De ő az is, aki 1918. október 17-én parlamenti beszédével rádöbbenti arra mindazokat, akik még hittek a lehetetlenben, hogy „ezt a háborút elvesztettük!", s ezzel a nagy álomnak a történelmi Magyarország változatlan fenntartásának egyszer s mindenkorra vége. Vermes Gábor monográfiája, (mely Deák Ágnes kiváló fordításában jelent meg a szerző anyanyelvén) egyszerre mutatja be ezt a mitikus magyar, sőt középeurópai politikust, akinek tragikuma a változásra képtelenségből fakadt, s a korszakot, melyet Tiszához hasonló magatartású, ha nem is mindig ilyen formátumú politikusok uraltak. Szabó Dániel Marta Fata JAKOB BLEYER, POLITISCHER VERTRETER DER DEUTSCHEN MINDERHEIT IN UNGARN (1917-1933) H. é. n. 329 I. BLEYER JAKAB, A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG POLITIKAI KÉPVISELŐJE (1917-1933) Az első bölcsészdoktori értekezést — kevéssel Bleyer halála után — Hedwig Schwind készítette a témáról, és védte meg 1937-ben a müncheni egyetemen, de nyomtatásban csak 1960-ban jelent meg. Ezúttal egy — az anyanyelvi költészetben is kitűnt — magyarországi német hölgy vette vizsgálat alá Bleyer politikai szerepét. Fata Márta a greifswaldi egyetemen végezte germanisztikai és történelmi tanulmányait majd pécsi tanári, illetve rádiós tevékenység után egy ideje a dunai svábok történetével foglalkozó tübin-