Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
8 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA elkészített, de pergamenre, kézzel írott, díszes ajándékozó oklevél (2 db).3 2 Mindössze 1 alkalommal találkoztunk az ún. brevis apostoliéi formával, amely speciális kérést teljesít, s ennek megfelelően nemcsak az egész oklevél van kézzel, pergamenre írva, hanem szövege is egyedi, s kivitele is ennek a legdíszesebb.33 Míg az egyszerűbb formanyomtatványt rendszerint a pápa vikárius generálisa adja ki, a díszesebb okleveleket az apostoli kincstár prefektusa vagy maga a pápa. Mindössze 1 alkalommal találkoztunk a hitelesítő iratnak azzal a formájával, amely egy, az ereklye útjára vonatkozó további iratban (itinerarium) átírva maradt fenn (ún. insertio).3 4 A hitelesítő irat rendszerint tartalmazza a kiadó személy nevét, címeit, formulával indokolja az adományozás tényét, közli a megadományozott személy nevét, címeit, részletezi az adomány tárgyát. Ezen belül megadja a vértanú nevét, annak a katakombának a nevével együtt, amelyből a csontváz előkerült, néha utal a megtalálás körülményeire (a csontok kiemelésének idejére, a kiemelést elrendelő pápai utasításra, a csontváz mellett talált vérrel megfestett edényre és a vértanú nevét tartalmazó kőlapra). A hitelesítő iratban olvashatjuk a búcsúengedélyek és ereklyék kongregációjának az ereklye hitelességét tartalmazó döntését. Ezt követően az irat részletezi az ereklye útrabocsátásának, csomagolásának körülményeit (a csontokat tartalmazó doboz anyagának, formájának, lezárási módjának, az ereklyének és tartozékainak, esetleg öltözetének jellegzetességeit). Ezután rendszerint megjegyzést találunk az ereklye további sorsának, nyilvános tiszteletének lehetséges körülményeire, utalással a rítuskongregáció 1691. augusztus 11-én kiadott határozatára, amely szerint a római martirologiumban nem szereplő szentek tiszteletére se mise, se officium nem mondható. Az irat végén találjuk az oklevél kiadójának a hitelesítő iratra vonatkozó megerősítő formuláját (hivatkozás az irat kiadójának aláírására, pecsétjére, a kiállító tisztségviselő címére), a kiállítás helyét, idejét, a saját kezű aláírásokat és a pecsétet. Ugyanitt némely esetben utalást találunk a hitelesítő irat római másolatának lelőhelyére. Esetenként a hitelesítő irat alsó vagy külső részére vezették rá az ereklye szállítására, elhelyezésére vonatkozó utólagos megjegyzéseket.35 Az ereklyék megszerzése után a következő lépést a testek rendeltetési helyére történő biztonságos szállítás jelentette. Az ereklyék római csomagolásának módjára a hitelesítő iratok adnak felvilágosítást. A legegyszerűbb megoldás, amikor a csontokat mellékleteivel együtt festett papírral fedett, fa tartóban helyezték el, amit jól lezártak, selyemszalaggal átkötöttek és lepecsételtek. Előkelőbb megoldásnak számított, amikor az ereklyét már Rómában feldíszítették. így például 1826-ban Szt. Valerius Felicianus ereklyéjét „különféle szabott ruhák sorába, aranymüvekkel borítva és más díszekkel szépen elhelyezve, harcos módjára felöltöztetve egy szép mesterséggel kidolgozott és bearanyozott, négy kristályüveg táblával megerősített fa tartóba" tették.36 Az 1776-ban VI. Pius pápa által Mária Krisztina osztrák főhercegnőnek ajándékozott Szt. Christina testét „hajas selyemmel borított, selyemből és aranyból fűzött rojtokkal körüldíszített fa szekrénybe" helyezték.37 A katakombaszentek útvonala rendszerint Bécsen keresztül vezetett Magyarországra. Az 1751-ben Homokkomáromba került ereklye útjáról csupán annyit tudunk, hogy Bécsen és Nagykanizsán keresztül vitték oda.3 8 Forgách Pál váradi püspök 1749. október 10-én kelt leveléből arról értesülünk, hogy a püspök bizalmas emberét, Durstinszky Jánost bízta meg Szt. Bonifatius ereklyéjének a pesti pálosok-
