Századok – 1994
Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében V/872
A SZEGEDI OLASZ FOGLYOK KISZABADÍTÁSA 1848 OKTÓBERÉBN 875 foglalkoztató dologház legyen. Eötvös Ignác báró, fótárnokmester 1839. október 10-én azonban a kérelmet teljesíthetetlennek jelentette ki, mivel — szerinte — a foglyok nem a „vélt minőségűek", hanem „más bűnös tettek róhatók nekik fel". A rendek ebbe nem nyugodtak bele, s ezért 1840. február 19-én üzenetet intéztek a főrendekhez, amelynek a király által Lombardo-Veneziában „az állam elleni politikai vétségért elítélteknek adott amnesztiára" hivatkozva kérték a szegedi foglyok szabadonbocsátását, mivel a budai Helytartótanács 1838. július 10-én kelt levelében „politikai vétségért fogvatartottaknak" minősítette a szegedi foglyokat. A rendek 1840. március 2-i ülésén az elnök a Csongrád megyei feliratot elhagyandónak ítélte. Ekkor a megye mindkét küldötte felszólalt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Kárász István tiltakozott az ellen, hogy a szegedi erőd az országhoz nem tartozó politikai foglyok börtönéül használtatik. Ók az ottani foglyokat amnesztiára ajánlják, de ha az uralkodó ezt nem akarja, úgy őriztesse őket hazájukban, ahol vétkeiket elkövették „de ne tegye Magyarországot Itália Szibériájává". A másik követ, az 1848-ban miniszteri tisztséget nyert Klauzál Gábor leszögezte, hogy az alkotmányos jogok közé tartozik az, hogy a polgárok tudják, mi történik a közhazában. Ami a sérelmet illeti, az kettős: az egyik az olaszok elmaradt amnesztiája, a másik, hogy a szegedi várat II. József átadta a polgároknak, hogy abban javító célzatú dologház létesüljön, így az nemzeti tulajdon, s nem a király birtoka. Az elnök hiába kísérelte meg a feliratot a sérelmek listájáról levetetni, vagy legalább a politikai foglyokra való utalást a szövegből kivetetni, a rendek az újabb ellenzéki felszólalások nyomán ragaszkodtak az eredeti szöveghez.6 Az alsótábla feliratával tehát a főrendeknek is foglalkozniuk kellett. Erre március 10-én került sor, amikor az elnöki tisztet hivatalból ellátó József főherceg nádor, királyi helytartó reagált a feliratra. Tájékoztatása szerint a Szegeden fogvatartott személyek nem államellenes vétkekért vannak elítélve, hanem más „ismételt gonosztettekért", olyanokért, amik miatt már többször büntetve voltak. Az ellentmondásoktól nem mentes előadás szerint nevezettek „olyan emberek, akik Olaszországban Precetatti' néven szerepelnek, olyanok, akik ismételt vétkekért, vagy azért, mert foglalkozásuk nem volt, vagy súlyos gyanú alatt lévén ellenük a bizonyítékok hiánya miatt vétkük a bíró előtt nem volt bizonyítható, kiknek sem családjuk, sem állandó lakásuk nem volt, s ellenőrzés alatt voltak. Ez azonban igen költséges volt, s mert a foglyokat születési helyükre visszaküldeni nem lehetett, nehogy ezáltal alkalom nyújthassék új és új bűntettek elkövetésére" — ezért került sor deportálásukra. A rendek tehát tévednek, amikor ezeket politikai foglyoknak tekintik, így indokolatlan volna feliratukat az uralkodóhoz továbbítani. A főrendek ezzel az észrevétellel természetesen egyetértettek — de nem a rendek. így április 3-án újabb üzenetet fogalmaztak a főrendekhez, amelyben leszögezték: megértették a nádor tájékoztatásából, hogy a szegedi foglyok nem politikai foglyok, így elhagyják ezt a megjelölést, de kérik, hogy azokra, akikre érvényes a királyi kegyelem (vagyis, ha mégis akadnak közöttük politikai vétségért deportáltak), úgy nyerjék el szabadságukat. A főrendek április 7-én ezt is elvetették, mert a feliratot „kétes alapon" — hogy ti. esetleg akadnak Szegeden politikai foglyok — nem lehet előterjeszteni. Az alsótábla követei erre április 23-án harmadik üzenetben re' Az elnevezés a precetto: idézés, parancs szóból ered, vagyis a precettati politikai vagy közbiztonsági okokból letartóztatott és ítélet nélkül fogvatartott személyek voltak.
