Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

864 EGYED ÁKOS Valóban, Mikó azért vállalta el az elnöki tisztet, hogy az események békés jellegét fenn lehessen tartani. Mivel az első napi tanácskozás erre reményt nyújtott, maga is azonosulni tudott a székelység törekvéseivel. Vay Miklósnak október 16-án ezeket írta levele befejezésében: „Nem mellőzhetem itten örömmel felemlíteni azt is, miként az érintett kérdések feletti vitatkozás közben a székely katonaság fő parancsnokai egyen-egyen(ként) az agyagfalvi térre emelt szószékre lépve, az egyben sereglett sokaság előtt szóval is és szívvel nyilvánították a magyar király iránti hívségűket, s valamint a Székely katonaság úgy átaljában az összes Székelység az új alkotmány és kormány rendszer erősbülése iránti szíves óhajtását s annak és a hazának védelmérei mindenkori készségeit leírhatatlan magasztos lelkesedéssel fejezte ki. S másképen is, e szép népnek láthatók voltak jelei hazája s nemzeti iránti szeretetének s typusa eredeti harciasságának, mit magyarnak csak látni is öröm és büszkeség lehet."124 Mikó tehát lelkesedett s pillanatra aggodalmaskodása is háttérbe szorult. De az a naiv hiszékenység, amely Vayt is jellemezte ismét kiütközött: szerinte a császári tisztek, akik közt az idegenek többségben voltak, őszintén felesküdtek a magyar kormányra. Holott a székely katonai akció rövidesen bekövetkező kudarcának egyik oka e tisztek szándékos kötelességmulasztása, illetőleg bizonytalankodása volt. Erre a kérdésre még visszatérünk. A második napon, október 17-én, kizárólag a védelem és önvédelem ügyével foglalkoztak. Abban mindenki szót értett, hogy azonnali cselekvésre van szükség, de annak módjait illetően nagy mértékben különböztek a vélemények. A vita a haditanácsban folyt. Közbevetve legyen szabad megemlítenünk, hogy olyan nagy számú fegyverképes férfi gyúlt össze Agyagfalván, hogy egyik kortárs véleménye szerint egy Napóleon csodákat tudott volna vele végrehajtani. És emögött nem volt semmiféle hetyke székelykedés. Csakhogy székely Napóleon nem született meg, de egy olyan katonai vezéri képességekkel rendelkező forradalmár sem, aki képes lett volna fegyelmezett harci alakulattá szervezni néhány nap alatt az összegyűlt népet. Maradt tehát a radikális forradalmárok és a mérsékelt vezetők vitája, s az előbbiek teljes — kétes értékű — győzelme a haditanácsban. Berzenczeyék azt a tervet terjesztették be, hogy a jelenlevő fegyverképes férfiak mind „táborrá alakulnak" s késedelem nélkül kiindulnak a General Commando csapatai és a felkelők ellen. Mikó ezt mindenképpen meg szerette volna akadályozni, mert megfelelő felszerelés és előkészületi idő hiányában nem látta reálisnak az elképzelést. Ehelyett a három székely ezred bevetését indítványozta, kizárólag önvédelmi célból. A haditanács többségi szavazattal e javaslat kissé módosított formáját fogadta el. Mikó fenti javaslata mellett előírta a székely nagygyűlés feloszlását, s további fegyveres erő szervezését a székekben. Ekkor azonban Berzenczey Gál Sándorral hirtelen elhagyta az ülést, a nagygyűlést értesítette a tanácskozásban történtekről, arra kérvén egyszersmind a tömeget, hogy a Mikóék határozatát utasítsa el. A székelyek tanácskozásának legkritikusabb, drámai pillanata volt azt, amikor Berzenczey a központi szónoki emelvényről beszélt, viszont Mikó s hívei a székek vezetőit próbálták a maguk oldalára állítani. Eközben egymás után léptek a nép elé a vármegyékből s Marosvásárhelyről érkezők, konkrét példákkal bizonyítva az ellenfél