Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
856 EGYED ÁKOS zenczey bejelentette, hogy Gál Sándorral együtt kész visszavonulni.9 1 De sem ebből, sem a Debrecenbe való átköltözésből nem lett semmi. A szeptemberi székelyföldi események kutatásánál tekintetbe kell vennünk, hogy a fel- és leiratok kézbesítése például Pest és Marosvásárhely között 10-14 napot is igényelt, hacsak nem gyors futár közvetítette azokat. Ezért bizarr helyzetek keletkezhettek. Például az, hogy amikor szeptember 20-án a miniszterelnök Berzenczeyhez intézte első szigorú rendelkezését, a címzett mit sem tudott a pesti kormányzati válságról, Kossuth pillanatnyi háttérbe szorulásáról. Ellenkezőleg, Kossuth támogatásában bízva, a miniszterelnökhöz fordult, hogy az „megbízható teljhatalmú királyi biztost" küldjön „pénzzel és fegyverrel („de főként pénzzel") ellátva, amelynek hatalma terjedjen ki a székelyföldi polgári s katonai hatóságokra egyaránt".92 A levél szövegéből nem nehéz arra következtetni, hogy Berzenczey önmagát akarta teljhatalmú királyi biztossá kineveztetni.9 3 A miniszterelnök 26-án valószínű gyorspostán kapta meg Berzenczey feliratát, s még aznap megszületett a döntése: „Folyó hó 20-ról kelt jelentésére válaszolom Önnek, hogy B. Vay Miklós k. biztos úr minden erdélyi dolgokbani közvetlen intézkedésre fölhatalmaztatva és utasítva is lévén, az Ő rendelkezései mindenekben pontosan teljesítendők."94 Vaynak tehát, legalábbis a miniszterelnöki határozatokban sikerült megerősíteni a helyzetét, Berzenczeyt figyelmeztette a miniszterelnök, hogy mindenben alárendeltje az országos királyi biztosnak. A miniszterelnöki rendelet azt is lehetővé tette, hogy Vay szabotálja Kossuth korábbi utasítását, hogy segítse a székely haderő felszerelését. Szeptember 30-án írta Batthyánynak: „az ágyúkat is [...] ha csak határozottan nem rendeli minister elnök úr, kezébe annak [... ti. Berzenczeynek] nem adom."95 (Kiemelés E. Á.) Jól meg kell jegyeznünk Vay királyi biztosnak ezt a kijelentését, mert a székely katonai tábor nemsokára bekövetkező szétfutásának egyik fő okát vetíti elő. Az önálló székely haderő szervezését akadályozó tényezők között utoljára hagytuk — bár ez nem jelenti fontosságának minősítését — a határőri rendszert Háromszéken és Csíkszékben. Láttuk: hiába küzdöttek a székely követek az erdélyi és a magyar országgyűlésben, hiába kérte az egész székely határőri rend — a határőri rendszert nem sikerült megszüntetni. Emiatt, amint Csíkszék egyik szeptemberi felirata elősorolja „a határőri ezredek fennmaradtak" s tisztikaruk lényegében megőrizte eddigi helyzetét, a katonai vezetés önkényeskedik, számos tiszt magatartása „nemzetellenes", a határőri rend felett most is katonai hatóság rendelkezik.96 A székely követek véleménye szerint ameddig „a székely katonaság sárga-fekete zászló s német, szász és horvát főbb tisztek alatt, német ruha és parancsszó mellett áll, mindaddig minden más hatalomé előbb lehet, mint a magyar kormányé".97 Végre szeptember 19-én a magyar képviselőházban megszületett az a határozat, amely a székely katonai rendszer megszüntetését írta elő. S hogy a határozat késedelem nélküli életbe léptetését keresztülvigyék — kérésükre — a kormány a Székelyföldre küldte Mikó Mihály, Berde Mózes, ifj. Bethlen János, Zeyk József és Keller János követeket. Csakhogy a követek magukkal vitték azt a miniszterelnöki rendeletet is, amely a Székelyföldre küldött képviselőket Vay Miklós hatósági körébe
