Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 855 kormánybiztos és Toldalagi Ferenc Marosszék főkormánybírója közti ellenségeskedés. A főkirálybíró ugyanis Berzenczeynek már az első intézkedéseivel is szembeszegült, nem volt hajlandó összehívni a széki közgyűlést, amelyen Berzenczey a kitelepedés ügyét akarta előterjeszteni. Végül Berzenczey önhatalmúlag megtartotta a közgyűlést, amelyen a már említett tárgy mellett más kérdésekről is tárgyaltak, sőt a szék vezetésében részleges tisztújítást hajtott végre, maga is hozzájárulva ezzel az ellentétek körének növekedéséhez. A főkirálybíró ugyanis nem mulasztotta el sietve jelenteni Vay főkormánybiztosnak, hogy Berzenczey túllépte hatáskörét.8 8 Vay sem késett tájékoztatni a történtekről Batthyány miniszterelnököt. Erre fel a székelyföldi kormánybiztos megkapta az első miniszterelnöki figyelmeztetést: „Berzenczey László kiküldött biztos figyelmeztetendő lesz, hogy a toborzás és letelepítés ügyében tartandó közgyűléssel más tárgyakra ki ne terjeszkedjenek s indulatok felingerlésével járó s különben is nem szükségelt tisztújítások (mint erre Marosszéken már eset volt), mellőztessenek."89 A rendelet ellenére a Berzenczey s Toldalagi, valamint az utóbbit támogató Vay országos királyi biztos közt tovább mérgesedett a viszony, mivel a „szeptemberi fordulat" pillanatnyilag Kossuth hatalmi helyzetének a gyengülésével járt, Batthyány viszont megkapta az újbóli miniszterelnöki kinevezést. Kossuth ellenfelei meg szerettek volna szabadulni Berzenczeytől, nehogy a Székelyföld a radikálisok hatalmába kerüljön, mi több: ellenfelei azzal érveltek, hogy Berzenczey Kossuth tervezett „diktatúrájáénak Székelyföldi eszköze. Batthyány miniszterelnök ezért drasztikusan avatkozott közbe. Szeptember 20-i keltezésű leiratában a miniszterelnök bemutatja Vaynak a Berzenczeyhez intézett rendeletét, amelyben a Kossuth-huszárság székhelyének Debrecenbe való áthelyezéséről értesíti. A Vaynak címzett kísérőszöveg sokatmondó: „Az úgynevezett Kossuth huszároknak (kik helyesebben Mátyás lovasoknak nevezendők) Debrecenbe áthelyezésére idezárok egy nyílt rendeletet, azok parancsnokának szólót." A Berzenczeyhez intézett rendelet sem hagy semmi kétséget Batthyány miniszterelnök határozottsága felől: „Jelen soraim által kötelességébe teszem Önnek, hogy eddig besorozva levő minden egyénével azonnal Debrecenbe útnak induljon, hol a besorozottak számához képest ellátás iránt előleges rendtartás lesz téve, és ahol maga-miheztartás végett a további parancsot veendi."9 0 Nem kétséges, hogy a miniszterelnök ezzel Vay helyzetét akarta megerősíteni, teljhatalmát a Székelyföldön is visszaállítva. De bizonyos az is, hogy állampolitikai meggondolás is vezérelte tettét, az ugyanis, hogy el akarta kerülni a Puchnerrel való teljes szakítást, amely Berzenczey intézkedései nyomán hamarosan bekövetkezett volna. Emellett az intézkedés Kossuth ellen is szólt: az a tény, hogy Batthyány „úgynevezett Kossuth huszárokat" emleget s ezt az elnevezést elvetendőnek tartja — egyébként nem helytelenül — erre utaló adatként értelmezhető. De bármi is volt az indító ok, nem mondható bölcs intézkedésnek az, amely a szervezés teljében levő katonai erőt kivezényli Erdélyből akkor, amikor az osztrák párti katonaság felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak s a magyar lakosság élete is veszélybe került. Itt tehát hatalmi harcról is szó volt. Tovább bonyolította a helyzetet az, hogy Vay szeptember 26-án Mikes Kelemen őrnagyot kinevezte az egész erdélyi lovas sereg főparancsnokává, amire Ber-
