Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 849 Fábián Dániel kézdivásárhelyi követnek azzal a bejelentésével kezdődött, hogy tudomása szerint a bécsi kormány a székely határőr katonaságnak különféle kedvezményeket ígért helyzetének javítására. Szerinte nem szabad megengedni, hogy a székely az „ellenség befolyása alá kerüljön".6 5 A székely követek többségének véleményét Fábián Dániel világosan kifejtette a Kossuth Hírlapja 1848. július 28-i számában. A képviselő abból indult ki, hogy a márciusi vívmányok nyomán a haza minden polgárának jogban és kötelességben egyenlőnek kell lennie s szükséges, hogy „a hon védelmére személyesen, felvirágoztatására birlok-aránylagosan befolyjon. A jelen országgyűlésnek tehát szentesített törvény által minél előbb ki kell mondania, hogy a székelység kebelében minden osztály megszűnve lévén, minden tagja a hon több(i) polgáraival egyenlő törvények alatt áll. E kimondásból önyként [!] következik, hogy az összes székelység egy nagy testbe olvadott, melynek tagja minden egyes szülötte a székely földnek, tehát közös a jog, közös a teher". Ebből következik, hogy „a mostani divatozó katonai rendszer[t] rögtön megszüntetik [...] s a nemzetőrség lép helyébe". Aztán egyenesen a képviselőkhöz szól: „A székely határőr rend nyugtalan, szabad akar lenni. Szenteljetek minél előbb egynéhány percet szabadítására."66 A vita során kiderült, hogy a székely radikális követek nézeteit korántsem osztja mindenki. A képviselő kérdésére Mészáros hadügyminiszter kijelentette, hogy nincsen tudomása az interpellációban felhozottakról, de ki fogja deríteni, s ha valósnak bizonyul, hogy van „Erdélyben ember, ki Bécsből veszi most is a székely katonaságra nézve a parancsokat, s azokat teljesíti, az a felelősségrevonást nem kerülheti el".67 A jelentés komoly vitát váltott ki. Udvarhelyszék egyik követe iíj. gróf Bethlen János, aki a jobbágykérdésben is — láttuk — radikális, korszerű megoldást szeretett volna, kérte, hogy a székelyek ügyében minél hamarabb törvényt hozzon a képviselőház. Mikó Mihály csíkszéki követ ezúttal a székely katonaság sérelmeinek orvoslását sürgette, amelyre a hadügyminiszteri vizsgálat befejezése után kerülhet sor. Erdély egyik legtekintélyesebb liberális politikusa, Széchenyi híve Teleki Domokos arra figyelmeztetett, hogy a sérelem még az unió-törvény előtti, nem kell tehát sietve intézkedni, különben is az unió-törvény értelmében létesített Unió-bizottság feladata, hogy törvényjavaslatokat dolgozzon ki az erdélyi és székely ügyekben. Szerinte is meg kell szüntetni „a székely nemzet igaz, méltányos sérelmei"-t, de utóbbit „s a haza érdekeit együtt vegyük tekintetbe".6 8 Ehhez igen közel álló álláspontot foglalt el egy másik erdélyi képviselő, Kemény Dénes belügyminiszteri államtitkár is, amikor az Unió-bizottság javaslatának benyújtását javasolta. A vitából kiderült, hogy Mikó Mihály és Bethlen János — mindkettő székely — szükségesnek látták a határőri rend sérelmeinek sürgős megoldását. Teleki Domokos és Kemény Dénes erdélyi liberális politikusok az Unió-bizottságtól vártak olyan előterjesztést, amely a sérelmeket úgy oldja meg, hogy a „haza érdekei csorbát ne szenvedjenek". Tudjuk, az erdélyi liberálisok gondolkodásában ez a határőri rendszer fenntartását jelentette, tekintettel az az ország, s különösen Erdély kritikus helyzetére s nem kis mértékben a Román Komité által irányított parasztmozgalmakra. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a radikálisoknak igazuk volt abban, hogy a General Commando parancsnoksága alatt álló erdélyi határőri rendszer a
