Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

KOSSUTH ÉS A SZÉKELYEK 1848-BAN 837 terjedtek, amelyeknek legfőbb szószólója, az ifjúság által körülrajongott liberális birtokos, Berzenczey László, Kossuth későbbi munkatársa és megbízottja volt. A székelyföldi radikalizmus fokozatosan az ő személye köré csoportosult. A május 15-én kinyomtatott Székely Barátim című röplapjában leleplezte az unió ellen bujtogatókat, s hitet tett a szabadság, magyar forradalom s a tulajdon sérthetetlenségének elve mellett. Jelszava volt: Egység, Vitézség, Unió!13

Berzenczey befolyásos ellenfele volt — és ez már a márciusi események alkalmával bebizonyosodott — Toldalagi Ferenc Marosszék főkirálybírája. Amint a későbbiekben látni fogjuk, Kossuth népszerűségének és befolyásának növekedése ellen is ő mozgósította 1848 őszén a mérsékelt liberálisokat és konzervatívokat.1

4

Toldalagi és Marosszék vezetőségének többsége a Guberniumnak a magyar kormány és Bécs közt ingadozó politikájához igazodott és ez 1848-ban a szék vezetőségében végig erősebb volt, mint Berzenczeyék befolyása. Udvarhelyszéken ennek ellenkezője volt tapasztalható; itt a magyar kormány s ezen belül is a Kossuth befolyása volt erősebb a tavaszi hónapokban. És ez azért nem véletlen, mert Udvarhelyszék volt az erdélyi liberális reformmozgalomnak a legerősebb székelyföldi központja. De azt is hangsúlyozni kell, hogy a nemesség, szabad székelység és jobbágyság közti ellentétek itt éleződtek ki legerőteljesebben, mert az anyagi szegénység is itt volt a legnagyobb. Március 27-én Székelyudvarhelyen összeültek a nemesek képviselői a szék közgyűlésének előkészítésére. Programjukban nem nehéz felismerni a pesti 12 pont és a kolozsvári program legfőbb tételeit. Az első pont a haza és a fejedelem iránti hűséget hangsúlyozta, a második az unió mellett tett hitet, a harmadik sürgette a sajtószabadságot, egy következő pedig „a nép felszabadítását és politikai jogokban való részeltetését". Szó volt még a közös teherviselésről, a földtulajdon szabaddá tételéről, a törvény előtti egyenlőségről s az állami kárpótlással történő jobbágyfelszabadításról. Témánk szempontjából lényeges, hogy Székelyudvarhelyen éltették az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost és Kossuth Lajost, felolvasták Petőfi Nemzeti dal-át.15

Az április 3-i közgyűlés megfelelő határozatot hozott, hangsúlyozva a törvény előtti egyenlőséget, s hogy ennek nagyobb nyomatékot adjanak, az egybegyűltek kinyilvánították a grófi és bárói címek eltörlését. A szabad székelyek és a jobbágyok annak örültek, hogy ezután az „urak is hozzájárulnak a terhek viseléséhez: az útcsináláshoz, fuvarozáshoz, a nép adója kisebb lesz". A közgyűlés leváltotta a konzervatív főtiszteket s 4-én 30 tagú küldöttséget választott a már említett Pálffy János és a radikális nézetű Keller János ügyvéd vezetésével, hogy Kolozsvárra utazva sürgesse az országgyűlést és az uniót. Bár Székelyudvarhelyen a márciusi forradalom szellemében kezdődtek az események, később kedvezőtlen fordulat állt be. Mivel a közös teherviselés és a jobbágyfelszabadítás gyakorlatba ültetése a korábbi említett nyilatkozatok ellenére késett, a társadalmi ellentétek annyira lekötötték a szék közvéleményének figyelmét, hogy az újoncozás komoly nehézségekbe ütközött.1

6 Ha Maros- és Udvarhelyszékben a polgári reformok életbeléptetésére esett a hangsúly, a határőri övezethez tartozó Csíkban és Háromszéken a katonai rendnek azon törekvése nyomult előtérbe, hogy megszabaduljon az idegen uralmat megtestesítő s a polgári fejlődést akadályozó határőr katonai rendszertől.