Századok – 1994

Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831

838 EGYED ÁKOS Csíkban a forradalom hírét s a kinyomtatott 12 pontot három ifjú jogász, Veress Ádám, Gecző János és a háromszéki születésű Donáth Pál Marosvásárhelyről vitte, s ők nyomban kapcsolatba léptek a csíksomlyói gimnázium tanulóival. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az ifjúság felbuzdulásában április 5-én eltávolította a katonásított falvak végén álló német nyelvű kétfejű sasos jelzőtáblákat,17 amelyek számára az idegen elnyomás jelképei voltak. Jakab Elek közléséből ismerjük annak a levélnek a szövegét, amelyet Veress Ádám egyik tisztségviselő rokonához intézett. A levél a székely ifjúság radikalizmusának újabb bizonyítéka. Ebben leírja, hogy Franciaország után Magyarországon is győzött a forradalom, s eszméi már Erdélyországban is elterjedtek. Példaként éppen Udvarhelyszékre hivatkozik, ahol elhatározták, hogy egyesülni fognak Magyarországgal, ahol megvalósult az egyenlőség. Szerinte ugyanezt kell tennie Csíknak is, hogy „egyenlők legyenek, ne legyen közöttük nemes, jobbágy, hanem mind egyenlők". Ezt meg kell értetni másokkal is.18 Csíkban tehát nemzeti jellegű és társadalmi töltetű mozgalmat kezdeményezett az ifjúság.1

9 A császárhű tisztikar nagyobb része azonban erős unió-ellenes propagandát fejtett ki, s ez zavart keltett a csíki határőrezred, sőt az egész csíki társadalom körében. De Mikó Mihály liberális nézetű alkirálybírőnak, országgyűlési képviselőnek s társainak sikerült az április 12-i közgyűlésen mégis elfogadtatni az uniót és a magyar forradalom programját, azzal a feltétellel, hogy addig, amíg a székely határőrség ügye törvényhozás útján nem rendeződik, a katonaságot Erdélyből ne vigyék ki. Ez a feltétel később újabb zavarok forrása lett. Sajátosan alakult a helyzet Háromszéken, a Székelyföld eme legtávolabbi szögletében. Amikor a pesti és kolozsvári eseményekről ez a szék is tudomást szerzett, április másodikán összeült Alsócsernátonban a nemességnek mintegy 200 képviselője, báró Apor József és Szentiványi György országgyűlési követek vezetésével. Jelen volt néhány határőrtiszt és pap is. A gyűlés a „törvényes szabadság idvét" fogadta el, s ilyen értelemben készítette elő az április 11-12-i széki közgyűlést is, amelyet a szék központjában, Sepsiszentgyörgyön tartottak. A közgyűlésen részt vettek az összes társadalmi rendek képviselői, s mindenik réteg a maga érdekei szerint értelmezte a szabadság fogalmát. Kővári László, a kortárs megfigyelő s az erdélyi mozgalmak egyik legjobb történetírója szerint a főnemesség egy része a régebben élvezett ingyenes sóhoz való jogát remélte, az egytelkes szegény nemes adómentességet, a katonáskodó székely mentesítését várta a határőri terhek alól, a jobbágy pedig felszabadulását.20

E múltba tekintő elvárások helyett azonban heves viták során a szabadelvű nemesség és értelmiség, főként Szentiványi György, Berde Mózes ügyvéd, a határőri rend képviselője, a radikális nézeteiről ismert Gál Dániel és mások harca nyomán más, a polgári átalakulást jobban segítő program született. Nevezetesen: - Unió minden feltétel nélkül. - A közterhekben a hon minden fia részesedik. - Egyenlő polgári és vallási szabadság mindenkinek. - Az úrbéri viszonyok a nemességnek nyújtott kárpótlás mellett eltörlendők. - A székely katonáskodás megszűnik s helyette nemzetőrséget szerveznek.