Századok – 1994
Tanulmányok - Egyed Ákos: Kossuth és a székelyek 1848-ban V/831
836 EGYED ÁKOS századok óta az eredeti ok. E hagyományos gyűlölség az osztrák uralom ellen, s a vágy, szabadulni tőle, a nemzet vérébe ment által, jellemének kiegészítő részét alkotja." Kossuth Lajos mint magyar ember „hangot és életet és nyilatkozást adott azon érzületnek, mely milliók kebelében szunnyadóit, de soha ki nem aludt".8 Pálffy megfogalmazásában lehetnek túlzó kifejezések, de alapjában a szerző jól értelmezte Kossuth és a magyarság egymásratalálásának a lelki tényezőit. S mivel a székelyt a Habsburg-hatalom fokozott mértékben megfosztotta eredeti szabadságjogaitól: idegen katonai rendszerbe kényszerítette, s erőszakkal avatkozott be önigazgatási szerkezetébe, azt a magyar politikust volt hajlandó támogatni, akitől a szabadságát s nemzeti jogainak visszaszerzését remélhette. Ilyen politikusnak tartotta Kossuth Lajost. Jakab Elek, a megbízható kortárs tanú írta visszaemlékezésében, hogy Kossuth az iíjúság és a nép „bálványa s a sötétség, a zsarnokok és szolgalelkek félelme volt".9 Egy másik visszaemlékezés konkrétabban fogalmaz: Marosvásárhelyen Kossuth országgyűlési beszédei, amelyek megoldást ígértek a magyar társadalom égető kérdéseire, minden társadalmi rétegben közbeszéd tárgyát képezték már a reformkorban.1 0 Érthető, hogy a forradalom kitörése után még jobban figyeltek rá. A forradalom híre és fogadtatása a Székelyföldön Az európai és a magyar forradalom kitörésének híre Erdélyben először Kolozsvárt váltott ki állásfoglalást. Itt a liberális ellenzék már március 20-án ülést tartott id. gróf Bethlen János vezetésével a teendők megbeszélésére. A következő nap Kolozsvár tanácsa az országgyűlés összehívását, az unió kimondását, szabad sajtót és nemzetőrséget követelt. Az utcán az ifjúság éltette a 12 pontot. Március 23-án a volt liberális ellenzék és a konzervatív párt vezetői közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben az erdélyi országgyűlés összehívását kérték, legfőbb feladataként az unió kimondását s a polgári átalakulás olyan kérdésének megoldását jelölve meg, mint a közös teherviselés, törvény előtti egyenlőség, a székely sérelmek orvoslása. Kolozs megye közgyűlése már a jobbágyfelszabadítást is a országgyűléstől várta. Ezt nevezték a kortársak „Kolozsvári program"-nak, amelyet együtt terjesztettek Erdély-szerte a pesti 12 ponttal. A pesti és a kolozsvári eseményeket üdvözölte az erdélyi román értelmiség olyan kiemelkedő képviselője, mint Baritiu, George, a Gazeta de Transilvania főszerkesztője, Cipariu balázsfalvi kanonok, lapszerkesztő, s elismeréssel szólt róla a brassói szász sajtó is. Azonban Nagyszeben szász társadalma a sajtóban aggodalmainak adott kifejezést.11 A Székelyföldön először Marosvásárhely foglalt állást a forradalom mellett. A marosvásárhelyi királyi táblánál gyakornokoskodó, nagy többségben jogász ifjak, de köztük olyan románok is, mint Avram Iancu, Papiu Ilarian, a későbbi események e két kiemelkedő alakja, valamint a kollégium tanulóifjúsága és a hozzájuk csatlakozó városiak, elfogadták az uniót, a 12 pontot, szavalták Petőfi Nemzeti dal-át. A román ifjúság különös ragaszkodását nyilvánította a jobbágyfelszabadítás iránt. A több napon át megismétlődő tüntetéseken a magyarok a nemzeti szabadság mellett Kossuth Lajost, az uniót, valamint a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét éltették.12 Marosvásárhelyt a forradalomnak főként Kossuth és Petőfi által képviselt eszméi
