Századok – 1994
Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818
822 VELIKY JÁNOS is, hogy a bécsi camarilla intéseitől függő néhány egyén, a casták érdekein felülemelkedett független hazafiakon könnyű szerrel diadalmaskodhatik." 1846-ban úgy fogalmaz, hogy „már évek előtt figyelmeztetém a tevékeny hazafiakat, hogy socialis útra kell vetniök ernyedetlen buzgalmukat..., mivel épen minálunk, épen a mi körülményeink közt csak egyedül egyesületi tevékenység által lehet olly nyomatékot adni egy vagy más nemzeti érdeknek, a minővel nálunk bírnia kell, hogy a status hatalmaktól megfelelő intézkedéseket vívhasson ki" - „nyomorúságos status viszonyaink közt az egyesületi eszmét kell utilisálnunk mindenek felett, tényeket kell teremtenünk, miket egyes ember nem bír, az ellenséges elemektől zsibbasztott törvényhozás pedig nem képes, míg a socialis élet ereje által nem támogattatik".23 Ezeket a szervezeteket Kossuth a gabonatörvény ellen küzdő R. Cobden „socialis vagy is (hogy e szó félre ne értessék) egyesületi" mozgalmához hasonlítja.2 4 A sikertelenséggel záruló 1843^14-es országgyűlés után mind több liberális csoport számolt az intézményrendszer válságával. 1844 ebben a tekintetben forduló pontnak látszik. A centralisták, Eötvös megfogalmazásában, a megoldást a törvényhozástól várták: a „municipiumokat egy erős fókuszban — a törvényhozásban — kívánjuk egyesíteni". ,,Ez(t) szükséges kiemelni már azért is, mert proprie ez teszi az ultima differenciát köztünk és Kossuth között. - О Magyarország regeneráció(já)t egyes egyletektől várja, felfogásunk szerint az egyedül a törvényhozás által eszközölhető".25 A konzervatívok rosszallásától kísérve az egyleti tevékenység az országgyűlés által meg nem oldott másik reformgondolat, a közadózás ügyére is kiterjedt. Azonban a liberálisok vitája a haladás tartalmáról és intézményrendszeréről 1848-ig már eldönthetetlen marad. Kossuth a közgazdaság kérdéseire értékelhető módon még az 1847-es Pest megyei követutasításban tért vissza.2 6 Véleménye változatlan. A közgazdasági kérdéseket továbbra is a polgári átalakulás más fontos elemeivel összefüggésben tárgyalja: 1847. december 2-án az adózás ügyében a kerületi ülésen elmondott nagy beszédében a közadózás problémakörével kapcsolja össze - „a vámokat közszükségeink fedezésére jövedelmi forrásul" kell használni. Továbbra is azt gondolja, „hogy a hazai műipar gyámolítása az ország főbb szükségei közé tartozik". Ezt modern szellemben, nem közvetlen állami intervenció keretében, hanem közvetett módon, adóelengedéssel és kamatbiztosítással képzeli el.2 7 A közgazdasági szemlélet rétegei Kemény Zsigmond Forradalom után című iratában elsők között értékelte az 1840-es évek közgazdasági vitáit. ítélete nagy hatást gyakorolt az utókorra, különböző ideológiai és tudományos rendszerek részévé vált. Kemény híres munkájában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a viták során a politikai orientációk elméleti szempontból összekeveredtek: a „védegyleti mozgalmak következtében a pártok vámügyre nézve új elhelyezést nyertek". - A „conservativek az ellenzék addigi positioiba telepedtek le". A „conservativek fő szempontja az agrariai érdek", „az ellenzék a magyar gyáripar érdekei mellett" kardoskodott, „noha a gyáripar nálunk többnyire csak a hazafi vágyak tartományában létezett".2 8 Tehát 1844 után a konzervatívok a mezőgazdaság fejlődését és a szabad kereskedelmet támogatták, míg a liberális el-
