Századok – 1994
Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818
AZ IPARTÁMOGATÓ KOSSUTH 823 lenzék a gyáripart részesítette előnyben és korábbi nézeteinek feladása mellett a protekcionista vámpolitika híve lett. A 40-es években a „vámkérdés körüli politikánkban... nem a tapasztalás és czélszerűség érzése, de egy német kalandor csinált gyökeres változást." - „Lisstnek és Kossuthnak Lisst eszméi szerint készült vezércikkei az ellenzék nézeteit a belső határvámokról megváltoztatták". Kemény beállításában a liberális ellenzék közgazdasági kérdésekben a probléma „egyik oldalánál sérelmi párt volt, másik oldalánál a bevégzett tények pártja. Most a törvények avas obscuritásával nem bajlódott, majd megint a régi törvények szavát, értelmét állítgatta össze".2 9 Értékelése szerint az ellenzék gazdaságpolitikája nem számolt a realitásokkal, és különösen a védegyleti működés idején szembefordult a szabad kereskedelem elvével, és ami ebből következik, a liberális közgazdaságtan egész rendszerével. A reformellenzék közgazdasági felfogását természetesen nem lehet Kemény politikai irata alapján ábrázolni, beállítása és szívós utóélete miatt mégis érdemes visszatérni hozzá, különösen egy szempontjához: vajon Kossuth közgazdasági felfogását a szabad kereskedelem vagy védvámrendszer ellentétpárral be lehet-e mutatni! Elméletileg már a merev szembeállítás is gondot jelent, amellyel kapcsolatban már a korszak kiváló jogász-közgazdásza, Lorenz von Stein is magyarázattal tudott szolgálni. Ó figyelmeztetett rá, hogy az említett fogalompár merev szembeállítása hibás értelmezésre épül: a kereskedelmi szabadság és a szabad kereskedelem (előbbi a polgári gazdaság alapja, utóbbi elméletileg összetettebb kereskedelempolitikai fogalom), továbbá a vámnélküliség és a szabadkereskedelem azonosítása tévedés! Von Stein arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elégséges a vámügy „alaki fogalom-meghatározását" adni, hanem „szerves fejlődésben" kell azt bemutatni.30 Miután a gazdasági életet különböző mélységben befolyásolják, szükséges elvi különbségtétel a feudális jellegű adóvám és a kereskedelmi vám között. A kereskedelmi vámok további két, történetileg is elkülönülő csoportra bomlanak: a prohibitív módszer elsősorban a pénz mennyisége és a munkabér ellenőrzése útján kíván belső piacot biztosítani az iparnak, míg a nem tiltó jellegű védvám az előbbiek iránt közönyös marad és az árak korrekciójával a már létező, ám aránytalanul fejletlen ipart támogatja. A nem tiltó jellegű védvámok feltétlenül modern szellemben, a termelésben tevékeny tőkét támogatják. A belső tőke (és áru) védelmét a kamatlábak ellenőrzésével lehet elérni. A nem tiltó jellegű vámok alkalmazása abból a felismerésből fakad, hogy az ipar egyes ágazatai között szerves összefüggés létezik, a gazdaság egyes szektorainak fejlődése kölcsönösen előnyös. De a korabeli hazai közgazdasági szakirodalom is nyújtott érdemi magyarázatot a védvám és szabadkereskedelem összefüggéseire. Karvasy Ágoston rendszeres közgazdaságtana a problémát az ipar fejlettségi színvonala felől közelítette meg: „azon kérdésnek megfejtése, mikor érdemel a védvámrendszer és mikor a korlátlan kereskedés elsőbbséget, mindig az egyes ország statisticai és műszorgalmi viszonyai szerint elhatározandó... (noha az általános kizáró rendszer kárhozandó, mert csaknem minden internationális kereskedést megszüntetne), a védvámrendszer behozási kérdés tehát minden egyes műipari ág külön viszonyainak tekintetbe vételével, minden egyes esetre meghatároztassék".3 1 Kossuth Kemény idézett megállapításaival ellentétben a különböző vámtípusok között határozottan különbséget tett, nem abszolutizált egyetlen közgazdasági dokt-
