Századok – 1994

Tanulmányok - Veliky János: Az ipartámogató Kossuth V/818

AZ IPARTÁMOGATÓ KOSSUTH 821 szemmel nézik".1

7

Az előbbiekhez hasonlóan a városi polgársághoz is az érdekegyesítés megértő szándékával közeledik: „ha még szeretnek magoknak a czéhek jövendőt ígérni, simulni kell a kor kívánataihoz..., itt van a tettre egy szép alkalom". Nyugtatgatja a riadozó céhes polgárságot: „Ne tévesszék össze a Pesti Hírlap elveit az Iparegyesület czéljaival, e kettő egészen külön dolog", ugyanakkor a modernizációt nem áldozza fel, hiszen a Pesti Hírlapban egyértelműen a céhek felszámolása mellett nyilatkozik.1

8 Kossuth az ipartámogatás részének tekintette a modern közgazdasági szemlélet elterjesztését, amely szintén nem látszott könnyű feladatnak. Panaszkodik is az 1842-es iparműkiállítás katalógusában, hogy az iparról írni minden munkái között a legtöbb törődéssel járt. Úgy kellett írnia a hazai iparról, hogy nem volt a „grammatica", a „syntaxis" és a „logica" birtokában, tehát még nem alakultak ki Magyarországon azok a közgazdasági szempontok, amelyek segítségével a gazdaság korszerű elemzését el lehetett volna végezni.1

9

Véleménye szerint az elsőként életre hívott ipartámogató szervezet, az Iparegyesület ezen a téren segítséget fog nyújtani: „Kevés az intelligentia közöttünk", ennek eszköze „hasznos ismereteket terjeszteni általában..., ezt tenni különösen a műiparos néposztályban, s az ipar és kézművek haladását és tökélyesítését előmozdítani."20 Felfogása szerint az iparfejlődést komolyan akadályozta, hogy a társadalom saját körülményeit, lehetőségeit és adottságait sem ismerte, hiszen a birodalmi kormányzat hivatalos statisztikái korábban csak néhány példányban készültek és hozzáférhetetlenek voltak. A hazai társadalom valójában csak ebben az időben kezd Fényes Elek munkáiból megismerkedni saját arculatával. Nagyon is hihető volt az ellenzék azon vádja, hogy a birodalmi kormányzat nem szolgáltat pontos adatokat az ország állapotáról. Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy Kossuth az első iparműkiállítást bemutató dolgozatában a hazai iparban rejlő lehetőségek felfedezésére ösztönzött - „mindenek előtt szükséges, hogy a nemzet önmagával műipar tekintetében megismerkedjék, hogy lássa, minő erők rejteznek szerte a honunkban, talán ismeretlenül".2

1 Az iparegyesületi program ellenzői szándékosan kisebbíteni igyekeztek az eredményeket. Kemény Zsigmond az eredmények (és az ellentábor elfogultsága) láttán az 1846-os iparműkiállítás után jegyzi fel naplójában: „Nem oly kicsin haladás az, melyet Magyarország a gyárak körül fölmutathat, mint ahogy Széchenyi nekem elbeszélé... Nem mondhatom ki, mennyire meglepett a tárgyak célszerű és ízletes rendezése."2

2 Az ipartámogatás intézményrendszerének kialakításában Kossuthnak döntő szerepe volt. Ő az 1841-ben megalakuló Iparegyesület aligazgatója és az első iparműkiállítás szervezője, az 1843 nyarán létrejött Kereskedelmi Társaság igazgató választmányának tagja, a Védegylet igazgatója, a Gyáralapító Társaság egyik elindítója, a vukovár-fiumei vasúttársaság gondolatának felkarolója. Több alkalommal is megerősítette, hogy ebben a folyamatban az „egyesületi eszmének" mindig nagy jelentőséget tulajdonított, főként azért, mert a centralizáló birodalmi kormány és a rendies magyar intézményrendszer nem képes integrálni a modern gazdaságfilozófiákat. „Nálunk a törvényhozásban nem csak az lévén a baj, a mi minden privilegialis alapú törvényhozással közös, hogy t.i. előtte a nép könyve nincsen nyitva, hanem még az